Miért kavar fel így egy szép nő látványa? Másnak is van ilyen?

Valahányszor meglátok egy szép és finom nőt olyan erős érzelemvihar zúdul át rajtam, amit nehéz kezelni. Sokat bulizok szép nők társaságában, és olyankor minden jön magától. Nem vagyok egy elveszett ember, és gyűlölöm a gondolatot, hogy bárki is ezt a következtetést vonja le. Egyszerűen csak képtelen vagyok kezelni azt az érzelmi szomjúságot, amit az vált ki, hogy nagyon tisztán látom valakinek a szépségét, lágyságát, életrevalóságát, mégsem tudom megérinteni, örömöt okozni. De akkor eszembe jut, hogy csak egy külső formát látok és emiatt nem kéne éreznem bármit is. Aztán rájöttem, hogy a finom vonások számomra gyöngédséget sugároznak, ami nyilván érzésekhez kötődik. Van bennem egy gyerek aki nem nőtt fel és eszméletlenül meg tud kívánni dolgokat. Nehéz megnyugtatni, vagy megértetni vele, hogy egy néni mondjuk mást akar vagy épp nem ugorhatok a nyakába. A bennem lévő gyermeknek senki nem idegen és az érzések csak úgy jönnek mennek. Nem akarok szomjazni olyan után amit nem kaphatok meg vagy nem jön azonnal. Azt mondják a forrás bennünk van. De ezt hogy mondjam meg a bennem lévő féktelen érzéseknek?

25F