Szűz fiúk: ahelyett, hogy itt sírtok, mert nincs barátnőtök, miért nem változtattok valamin?

Annyi olyan kérdés születik, amiben azon megy a rinyálás, hogy "jaj, már huszoniksz éves vagyok, sose volt csajom, jaj, én csak egy génhulladék vagyok, nem kellek senkinek, jaj, de rossz nekem...", stb. Most nyilván sarkítok, mert nem mindenki állítja be magát – szerencsére! – valami kis fogyatékos Quasimodónak.

De gondolkodjatok már el... Egyrészt, miért kell ezen parázni, hogy szűz vagy? A homlokodra van tetoválva? Na ugye, hogy nem. Semmivel se leszel kevesebb ember tőle. Ha meg annyira zavar, ne kürtöld világgá. Ahelyett, hogy ezen filóztok, inkább tegyetek is valamit, ha annyira barátnőt akartok... Elárulok egy titkot: komplexusos anyámasszonykatonájaként tényleg nehéz lesz csajt szerezni, főleg otthon a fotelből, két kesergés között...

Járjatok emberek közé, merjetek beszélgetni. BÁRHOL lehet ismerkedni... iskola, munkahely, szórakozóhely, színház, koncert, buszmegálló, zöldségespult... Kit érdekel, hogy nincs rózsadombi villád vagy PhD-d részecskefizikából? Beszélgess, merj hozzászólni emberekhez (ha neten tudsz dumálni, élőben is tudsz!), legyen humorod, ne félj a lányoktól, nem harapnak... A külsőtökkel van bajotok? Első körben fogadjátok el magatokat, amin pedig lehet, változtass, ha nem tetszik... Sportolj, adj magadra, legyél ápolt, öltözködj ízlésesen, viselkedj normálisan, ne fagyj le attól, hogy rád nézett egy lány...

Legyen önbizalmatok, ne könyveljétek el szerencsétlennek magatokat! ;-)