Mit lehet tenni egy végletekig elkeseredett szűz fiúnak, akit már a kedves, nem túl népszerű lányok is folyton elutasítanak? Éljen tovább úgy, hogy elbukott a férfiasság mezején vagy szaporodás reményének híján vessen véget minden szenvedésnek?

,,Viszonzatlan szerelem? Sajnos számomra ismerős téma. Én vagyok az, aki ha meghallja azt a szót, hogy szerelem csak a sok csalódás, a fájdalom jut eszébe. 21 éves vagyok és fiu. Eddig még soha nem volt senkim. Mostanában megijedtem, mert látom, hogy megy el mellettem az élet, telnek a napok, a hetek, az évek, én pedig itt vagyok egyedül. Mostanában rettentően szomorú vagyok, mert nincs akivel beszelgethetek, hozzabujhatok, akit megsimogathatok, aki szeret es akit szerethetek.

Rengeteg csalódáson vagyok túl, nagyon sok és sokféle lánnyal próbálkoztam összejönni eddigi életemben, de mindig megtudtam, hogy kedves aranyos vagyok, sőt rendes is, de valamiért csak a barátom kiván lenni a hölgyemény.Bla,bla,bla...-:) Voltak olyan lányok, akik csak hülyítettek, de voltak olyanok is, akik korrekten az elején mindjárt megmondták, hogy nem lesz belőle semmi. Azóta egypárral a korrektek közül tartom a kapcsolatot barátsági szinten és valahol még mindig vonzódom hozzájuk, mégha sokéve történt is az elutasítás. Persze olyanok is vannak, akiknél nem bánom, hogy nem lett semmi a dologból.

A sikertelenséget azért sem értem igazán, mert sohasem a azokra a lányokra buktam, akik népszerűek, hisz tudtam náluk úgysem lehet semmi esélyem, biztos nem engem választanának, nekik jut elég a valóban jó pasikból. Ezért is mindig a szerényebb, "félrelökött" lányok társaságát kerestem.

Arra gondolok, hogy nálam a fő probléma az is lehet, hogy nem vagyok egy "társaság középpontja", ill. ha bekerülök valahova újként nehezen tudok feloldódni. Nagyon kevés barátom van, de rájuk mindenben számíthatok.

Megannyi helyen próbálkoztam társat találni(net,bulik,disco,suli,stb), de sajnos eredménytelenül.

De tudjátok fáj itt belül, hogy körülöttem mindenkinek van valakije, kapcsolatok jönnek-mennek, én meg itt állok 21 éves fejjel úgy, hogy még életemben nem randiztam(nem beszélve a többiről). És főként az érzelmi és nem a szexuális oldalról hiányzik egy társ.

Aztán az évek és a csalódások múlásával szinte már ellenálló lettem a csalódás ellen, ma egy kudarcon 2-3 nap alatt túl vagyok, régebben ez hetekig eltartott. Persze azért ma is megvisel rendesen, s fel szoktam tenni magamnak a kérdést:Vajon mi lehet a bűnöm, hogy nekem nem jár egy társ? Megmondom őszintén, hiányzik.Rossz egyedül. Olyan jó lenne valakihez tartozni. Lehet, hogy nekem sohasem lesz barátnőm, társam? Lehet, hogy nekem ez rendeltetett? Szomorú!

Köszönöm, hogy végighallgattatok!

Lonely Boy "