A mai nap hánytam és rohamom volt mert utoljára 5 éve szexeltem, nagyon megvisel a dolog de nem szeretnék alkalmi szexelni mert az nem nekem való, mit tegyek? 26F

Sajnos nem vagyok jól. Hánytam és köhögtem, este pedig rémálmom volt. Mostanában ez egyre gyakoribb. Változó hogy mennyire viselem jól a társhiányt, van hogy nagyon jól, van hogy nagyon megvisel. De többségében rendkívül optimista vagyok.

Ebben az 5 évben rengeteget randiztam, csak sajnos mind kudarccal végződött. Habár biszexuális vagyok, még sohasem volt semmi dolgom sráccal, csak lányokkal. Tulajdonképpen azért, mert úgy éreztem, még nem állok készen egy srác kapcsolatra. Hála Istennek családom 100 százalékban támogat, Apa és Anya, bátorítanak hogy nyugodtan próbálkozzak srácokkal is. Főleg mert tudják, mennyire balszerencsés vagyok a nőkkel, meg hogy milyen sokat bántottak.

Nagyon gonoszak voltak velem a lányok és sohasem értettük meg egymást. Nagyon távolinak éreztem mindig a lányokkal való romantikus ismerkedést, hiába próbáltam a legjobbamat nyújtani. Én mindig annyira udvarias vagyok amennyire csak tudok és mindig mondják pont ez a baj. Általában azt kapom hogy túl kedves és túl nyugodt, unalmas vagyok. De az én személyiségem egyszerűen ilyen. Ha egy izgalmas, pergő emberre van szüksége valakinek, sajnos én nem vagyok megfelelő partner. Ha pedig egy bunkó, agresszív emberre, akkor pedig végképpen nem vagyok az ő embere.

Sajnos nagyon introvertált vagyok, tehát zárkózott, csendes személyiség. Ez az oka annak, hogy dolgozni és vásárolni járok el, illetve könyvtárba és könyvesboltba. Tehát nem járok helyekre személyesen ismerkedni, helyette otthon könyveket olvasok és nyelveket tanulok. (már beszélek az angol, spanyol és olasz nyelvet középfokon, mostani célom a francia, csak sajnos borzalmasan nehezen megy nekem.)

Azért tanulok nyelvet, mert ez építő jellegű dolog és mert szeretnék külföldre költözni. Köze van a biszexualitásomhoz. Mert Magyarországon félek megnyílni fiúk előtt, ugyanis sajnos azt vettem észre, Kis Hazánkban elég nagy a homofóbia és a megbélyegzés. De tudom hogy ezzel nem lenne szabad foglalkoznom, csak azzal, hogy Apa és Anya támogatnak engem.

Tudom hogy ameddig nem mozdulok ki otthonról, nem lesz társam. Csak nekem ez nagyon nehéz. Alkalmi szex sohasem érdekelt, ennél én sokkal érzékenyebb személyiség vagyok. De fullaszt a szexhiány és a magány és már FOGALMAM sincs hogy mi lenne a helyes út számomra. Lehet hogy ki kéne próbálnom az alkalmi szexet? Mert nem egészséges, hogy most már hányok is a hiány miatt meg rémálmaim vannak. Beszélnem kéne egy szexológussal? Korábban volt pszichológusom, ő sokat segített.

Mit tegyek ebben a helyzetben, mi lenne a jó út? Azt érzem nem tudom mit kéne tennem, de az biztos, nem jó a mostani helyzet.