Miért taszító vagy közömbös számomra szinte az összes ember szexuálisan? Extrém magasan van az ingerküszöböm, vagy hol lehet a hiba? (Hosszú lesz, bocs)

Az első gondolatotok az lehet, hogy túl nagyok, idealizáltak az ábrándjaim és azt a megfoghatatlan tökéletességet hajszolom, amit maximum 1% birtokol, - és ami nyilván nem is az én súlycsoportom - de a közösségi média, a pornóoldalak és alapjában véve az internet elhitette velem az ellenkezőjét.

De nem erről van szó.

Azok az irreálisan gyönyörű, szimmetrikus, tökéletes testű, emberfeletti emberek is rendre csak közönyt váltanak ki, akiket a közmegegyezés szerint kb. az egész bolygó bármikor szívesen leteperne.

Látom, hogy szépek, esztétikusak, de annyi gerjedelmet váltanak ki belőlem, mint egy szép szobor vagy festmény, és kb. annyi kedvem is van hozzájuk érni. Ha rokonszenvesek is lesznek, akkor minden erotikus felhangtól mentesen, mint egy kedves családtag. Nem érzem a pluszt.

Így random meztelen testek vagy testrészek is csak az anatómia és a személytelen művészet elegyeként hatnak. Nem dobom el az agyam egy melltől, fenéktől vagy kockahastól, nemi szervektől; nem vágyok konkrétan ezekre.

Prűdnek nem gondolnám magam, hitem nincs, nem vagyok romantikus alkat. A vallásban és az erkölcsben nem látok értéket. Nem arról van szó, hogy van egy érzés, amit elnyomok/próbálok elnyomni ideológiai összeférhetetlenségből, mint Frollo, hanem, hogy nem jön az érzés. Vagy csak rohadt ritkán.

Amikor vonzalmat érzek, akkor a vágy egyfajta kisugárzásból fakad, és nemtől független. Mintha körbevenné a másik embert egy bensőjéből kiáradó, láthatatlan felhő vagy erőtér, és erre reagálna a testem. Ez nagyon intenzív és kizökkentő tud lenni, már-már hipnotikus; mentem már bele miatta bokorba. Elfelejtettem, hogy úton vagyok, hogy vannak körülöttem tárgyak, és hogy hogyan kéne normálisan mozognom. Mintha egyszerre borulna valamilyen csodálatos, bódító köd az agyamra, ami elhomályosítja a tudatomat, és akadna egy horog a szegycsontomba, ami a másik emberhez húz. Fizikailag és pszichésen is érzem ezt a vonzást, sóvárgást, és megszűnik a külvilág. minden a húzás középpontjába összpontosul, és minél tovább tart ez, annál jobban beburkol a láthatatlan felhő, és annál többet akarok belőle. Egy ilyen személynek kb. bármire kapható lennék. De ekkor sincsenek olyan konkrét elképzelések, mint amiket itt szoktam olvasni, hogy akkor most csók, fent, lent, ilyen pózban, olyan pózban, csak kívánom és érezni akarom.

Aki nem váltja ki ezt a fajta hatást, azt nem tudom kívánni, nem mozgat meg semmit. Aki nem mozgat meg semmit, annak vonatkozásában ódzkodok az érintkezésnek a gondolatától is.

Azt sem tudom, mitől függ, hogy ki hat így rám és ki nem. Megfigyeltem ezeket az embereket, és tudatosan hasonlókat keresgéltem, akár a tömegben, akár az interneten, hátha ez közelebb visz a megoldáshoz. Hátha körvonalazni tudok egy típust. De a hasonló külsejű változatuk ugyanúgy lepergett rólam, mint a többi ember.

Kipróbálni nem próbáltam ki senkivel semmit, mert akit látva beütött a nagy bumm, az vagy egy koncertfelvételen vagy sorozatban/filmben volt, vagy elmentünk egymás mellett az utcán, vagy nem beszéltünk közös nyelvet, ezért nem is próbáltam közelíteni hozzá.

Van olyan, akinek ez hasonlóan cseng, ráismer magára vagy egy ismerősére, vagy nagyon ufo vagyok? Már nem is elsősorban a megoldás megkeresése hat csak a megértése, miért van ez.

Minden ötletre, elméletre nyitott vagyok.