Mennyi idős koromra várható, hogy elmúlik (vagy legalábbis elviselhető mértékűre csökken) a szexuális frusztráció és az ezzel összefüggő szinte folyamatos levertség?

28 éves szűz férfi vagyok, a személyiségem és az életmódom miatt pedig alkalmatlan a nőkkel való kapcsolatra. A dolog emberi oldalát nézve már elfogadtam, hogy pár nélkül élem le az életemet, ezzel tulajdonképpen nincs is semmi baj, mivel egyedül is le tudom kötni magam, nem feltétele a boldogságomnak az intimitás.

Az ösztönök szintjén viszont elfojtva tombol bennem a frusztráció, amiért (nyersen kifejezve) nem jutok szexhez, míg a felnőttek többsége számára ez egy teljesen hétköznapi tevékenység. Olyan élmény ez nekem, mintha egy éhező személynek nap mint nap jóízűen lakomázó embereket kellene bámulnia egy étteremben, miközben ő maga nem rendelhet semmit. Még rosszabb belegondolni, hogy már a nálam jóval fiatalabbak is aktív nemi életet élnek (pl. a 15 éves fiú unokatestvéremnek már több barátnője is volt). Fájdalmas a tudat, hogy amíg más, normális emberek halmozzák a testi élvezeteket, én csak csorgatom a nyálamat a saját tehetetlenségem miatt.

Már eljutottam arra a szintre, hogy rá se bírok nézni vonzó külsejű nőkre (nem azért, mert utálnám őket, nyilván nem az ő hibájuk, hogy én nem vagyok elég megnyerő), emiatt nyilvános helyeken inkább szándékosan másfelé nézek a közelükben. Nyáron, amikor az utcák tele vannak lengén öltözött, csinos és gyönyörű nőkkel, valóságos kínzás kimozdulni a lakásból.

Sajnos már az önkielégítés sem segít, hiába csinálom naponta többször is, pár óráig megkönnyebbülök, aztán ugyanolyan komornak és nyomorultnak érzem magam, mint általában. Annyira örülnék neki, ha lenne rajtam egy "varázsgomb", melyet megnyomva teljesen ki tudnám kapcsolni magamban a nemi vágyat, hogy a ki nem élése ne keserítse meg az életemet. Csak reménykedem, hogy az éveim haladtával szép lassan magától is elmúlik ez a kielégületlenségből fakadó értelmetlen gyötrődés.