Hogy veszítsem el a szüzességem?

9#

Attól félek, hogy nem felelek meg. Hogy nem teljesítek jól, hogy nem tudom kielégíteni a másik felet.

Főleg ezért nem éltem a kalandokkal. Ott gondolom meg főleg nem az a célja egy hölgynek, hogy tanítgasson valakit, aki ott bohóckodik.

Kapcsolatot meg nem igazán sikerült összehoznom, ahol azért olyas valaki van, akinek több a türelme.

Általában pont emiatt álltam el egy kapcsolat lehetőségétől, mert a másik fél már tapasztalatokkal, igényekkel érkezett, s úgy voltam vele, az ő szempontjából előnyösebb, ha olyan személyt választ, aki tudja is hozni amit elvár.

Sokszor elkövetem azt a hibát, mikor az előző kapcsolataikról, élményeikről érdeklődöm, mert mikor olyasmit említenek, amiben az az illető jobb volt nálam, akkor olyankor már ásom is el a dolgot.

6#

Sajnos az is a baj, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebb motiváció van bennem ezen a téren.

Úgy fogom fel, hogy ez már koránt sem lenne olyan jó, mint akkor lett volna, amikor ennek meg kellett volna történnie.

Túlságosan zavar, hogy mennyi mindenről, amire vágyom, már lemaradtam és nem is tudom pótolni.

Olyannak érzem, mintha egy filmnek a felénél vagy a háromnegyedénél csatlakoznál be.

Mert ugye mondják erre azt is, hogy ha eddig kibírtad, miért moat lett aürgetően fontos, ezután is kibírod stb.

Csak hogy érzem ahogy telnek az évek, egyre kevesebb a motivációm, így kicsit jobban zavar.

Tudom magamról, hogy pár év még így, s teljesen elengedem.

Bár ez nem lenne vészesen rossz, ha úgy kevésbé frusztrálna.

De jelenleg még akad bennem tenni akarás, csak nem tudom hogy erősítsem fel tetlegességig.

16#

Sajnos neked lesz igazad.

Már most tudom, mennyi mindenről lemaradtam, amiben sosem lehet részem s sokat tesz ez ahoz, hogy úgy érezzem, "mostmár mindegy".

Szerencsére se házasodni, sem pedig gyereket nem akartam sosem, szóval ha véletlen úgy alakulna, ezek nem lesznek akadályok.

Nem biztos, hogy olyan vészes lesz öregkoromra, ha már most tisztában vagyok vele, hogy mennyi, de mennyi mindenből kimaradtam.

Biztos, hogy bennem van a baj, hogy ez sosem zavart eléggé ahoz, hogy tegyek ellene.

Arról fogalmam sincs, hogy mennyire fantasztikusak ezek a dolgok.

Az talán rosszabb, ha már megízleltem volna, s így sem sikerült többet összehozni. Na akkor tényleg nehezebb lenne.

De félek, ha eddig ilyen nehezen ment s most össze jönne, nagyon élvezném, akkor mennyire biztos, hogy hamar megismétlődne? Mert ha évek múltán max, akkor inkább kihagyom.

Egyre jobban uralkodik el rajtam az elengedése a témának, de néha néha még küzdenék ellene. Gondolom ez ösztönös.

Amúgy is annyi mindenből maradtam ki. Sosem voltak barátaim, életemben nem voltam még buliba, se koncerten, se fesztiválon. Sosem csavarogtam, bandáztam meg lógtam itt ott. Konkrétan nem történt semmi az életemben. Nincs egy jó emlékem sem. Lehet túl unott vagyok az élethez s ez egy ilyen természetes módja, hogy egyedül maradjak.

Egyébként így, hogy nem vagy a helyzetünkben, nem bölcs dolog tutyimutyizni. Legalábbis ez nem segít, hogy lenézünk valakit.