Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy veszítsem el a szüzességem?
28 éves férfi vagyok, még szűz. Pontosabban kapcsolatom sem volt még, ölelésen kívűl nem volt komolyabban közöm nőhöz.
Évek óta fel-fel bukkannak esetek, amikor erre alkalom nyílna, de rendszerint kihátrálok belőle. Félek, hogy bénáznék, hogy nem tudnám kielégíteni, hogy csalódna.
Viszont még is csak jó lenne már megélni az életnek ezt a részét is, de nem sikerül..
Értem én, hogy sokaknak fa ék egyzserű, csak csinálják és kész.
De túlságosan félek a csalódástól, a kudarctól, hogy nem leszek elég jó benne, nem elégül ki a partnerem, vagy kellemetlen leszek számára. Sajnos nem vagyok egy szemrevaló, jó pasi, így ez sem tudná kompenzálni, ha ügyetlenkedem.
Fogalmam sincs hogyan lendüljek túl ezen.
válasza:Én skippelem ezt a kérdést🤣🤣
Ilyen egy tutyimutyi, szerencsétlen anyámasszonykatonáját🤣🤣🤣
Lehet ez egy olyan dolog, ami nem nekem való s egy jel, hogy eddig sem ment. S az lesz a legjobb, ha teljesen elengedem s kizárom az életemből.
Ez jobb úgy sem lesz. Ami elmúlt, azt semmi nem hozza vissza már. Ilyenkor meglépni ezt, eső után köpönyeg lehet.
válasza:23# ebben a témában úgy érzem annyinak számít. 🤷♂️
Nagyjából egy elment hajónak érzem. Biztos nem lenne rossz, de valszeg már nem lenne az igazi azért, mert nem edtem át eddig azokon, amiken kellett volna.
Mint mikor egy csávó sosem tudott nőt fogni, aztán 40 évesen kifog egy igénytelen butát, aki összejön vele.
válasza:A dolog igazi gátja saját magad vagy.Nem is akarod igazán.
Ne vedd sértésnek,de szerintem neked segítségre van szükséged.Beszélj pszichológussal,tanácsadóval stb.Nem szégyen az,és lehet hogy tud segíteni.
Nem kimondottan a szex témában,mert szerintem nálad más sincs rendben mentálisan.
Még1x mondom,ne vedd sértésnek,nem bántani akarlak.
Nem veszem annak, én is tisztában vagyok azzal, hogy sok más dolog sincsen rendben. S nyilván azok eggyüttesen is eléggé kihatnak erre a témára.
Soha nem vettem úgy részt a közösségi életben, mint kéne. A kötelezőket leszámítva, mint például az iskola, aztán a munka. De ezeken a helyeken is az a csendes, magányos tipus voltam.
Sosem bandáztam, csavarogtam, nem voltam buliban, koncerten meg ilyes fajta szórakozó helyeken. Lényegében csak itthon, egyedül. Így sok esélye sem volt bárminek is kialakulnia.
Talán ezeknek a hiánya miatt nem érzem úgy, hogy ezen változtatni kéne, mert ehez szoktam hozzá ami van.
A rossz érzést meg gondolom a társadalom váltja ki, hisz látom minden nap, ki mit csinál s valszeg a tudatalattomba égeti, hogy ezeket nekem is kéne, mert ezeket mindenki csinálja. Aztán néha így szúrja a csőröm.
Ezért is lehet abban igazad, hogy bizonyára nem is akarom eléggé, vagy inkább semennyire. Amennyire meg akarom, csak a társadalmi nyomás miatt. S nem vagyok elég erős, hogy el tudjak tekinteni rőle.
Pl sosem akartam jogsit, sem autót.
De éveken át napi szinten tömték a fejem, hogy márpedig az kell, jól jön, alap dolog. Holott tökéletesen eléltem nélküle.
Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy megcsináltam, autót vettem s most viszi a pénzem az is.
Éppen ezért mocskosul haragszom magamra, amiért nem volt elég tartás bennem, hogy ellenálljak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!