Már vagy 10 éve reménytelenül szerelmes vagyok egy fiúba, mit tehetnék hogy elmúljon?

Hát van ez így!

Volt egy lány, akit több mint 20 éve ismertem meg, de még talán mindig szeretem, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe!, ha erősen rá gondolok, még az illatát is érzem, érezni vélem...

Nekem ő az igazi!, de ez fordítva nem igaz sajnos...

Próbálok túllépni, látszólag sikerül is, de mélyen legbelül szenvedek miatta még a mai napig is...

"Gyárfás napja rég elmúlt..."

Kérdező, kicsit hosszú lesz, de olvasd el.

Nekem is van/volt egy ilyen srác. Ráadásul én és Ő sose találkoztunk élőben, neten ismertük meg egymást. Viszont utána eszembe jutott, hogy kétszer taliztunk a kisvárosban, ahol éltünk. Egyszer az utca másik oldalán volt, a sulija mellett, és épp beszélgetett valakivel és evett. Én a másik oldalon mentem, és erős késztetést éreztem, hogy folyton őrá nézzek. Kis srácok voltunk, még nem vallottam be magamnak, hogy meleg vagyok, és szerintem ő se. Kiguvadt szemekkel figyelte, ahogy figyelem őt. Az egész kb 20 mp-ig tartott, de a mai napig megvan bennem.. És arra is emlékszem ahogy mosolyogtam rá közben. Aztán egy másik alkalommal a sulijából jött ki, és akkora dominancia volt a járásában, hogy akkoris elkezdtem bámulni mikor elmentünk egymás mellett. De őis folyamatosan figyelt, már akkor mikor a sulikapun jött ki, és onnantól kezdve azon a 300 méteren majdnem végig engem nézett. És nem tudtam akkorse levenni a szememet róla, persze akkor eszembe se jutott, hogy előtte fél évvel ő volt az akit annyira megbámultam. Ez a két eset volt mikor élőben taliztam vele, több nem volt. Aztán néhány éve megtalált meleg társkeresőn, de nem vettem valami miatt komolyan, nem vettem észre, hogy közeledni akar felém, és eszembe se jutott akkor, hogy ő volt az a srác akivel kétszer is taliztam, nagyon rövid időre, de meghatározóan. Miután kiábrándult a velem való ismerkedésből, akkor döbbentem rá mit tettem és akkor jutott eszembe újra akét találkozó. Szerintem ő is sejtette végig, hogy mi már találkoztunk, nem tudom. 2

Folytatom :

2 éve újra rámírt, erős a sejtésem, hogy engem akart megtalálni, mert egy közös ismerősünk említett engem neki, hogy vajon mi lehet velem... szóval megtalált, és örültem, hogy kaptam egy 2. esélyt. Rá egy hónapra rátalált a szerelem, és azóta nem tudok róla kb semmit. Elköltözött, és a minap megtaláltam egy meleg szórakozóhely fényképén, ahol valószínűleg a párjával szerepel a fotón. Összetörtem, két napig nem aludtam. De rájöttem, hogy el kell most már kezdenem élnem a SAJÁT ÉLETEMET, új kihívások kellenek, új emberek, hogy feledni tudjam. Neked is ezt tanácsolom, kezdj valami újba ami miatt kevésbé gondolsz majd rá...lehet próbálkoztál már ilyennel, de sose add fel...

Kitartást!

24/f

4-es:

Hasonló cipőben járok én is... Több, mint 15 éve ismertem meg Őt. Benne megtaláltam a Társam, életem értelmét. Sajnos az érzés nem volt kölcsönös. Nagyon szeretett, de úgy gondolt rám, mintha a bátyja lennék... Próbáltam tartani a barátságot, de pokoli szenvedés volt. Szinte teljesen megszakítottam vele a kapcsolatot. 1-2 évente találkozunk egy ebédre egy kis csevejre, kivel mi történt, stb. Így is nagyon fájó érzés. Nehezen tettem magam túl Rajta, ha mondhatom ezt. 7 évig egy kapcsolatom se volt. Ha eszembe jut, még mindig érzem az érintését, puszijait, illatát...

Mostani páromba szerelmes vagyok (bármennyire is furcsán hangzik), de közel sem az az érzés, nekem mindig is Ő lesz a nagy Ő.