Miért mondja sok meleg, hogy másként nehéz az élet?

ugye viccelsz?

faluhelyen még olyat is hallottam (sőt nagyvárosból is egészen hasonlót), hogy a srácot pszichiáterhez rángatták, az megtömte féle gyógyszerrel, kompletten rosszul volt, aztán amikor csak nem változott, akkor még elektrshock is volt, és az a vicc h szegény srác a szülei kedvéért belement, merthogy "normális" akart lenni.

úgyhogy vannak bajok rendesen, sajnos elég szűk az a réteg, ahol a melegséghez kulturáltan, civilizált trársadalomhoz hasonlóan tudnak hozzáállni.

Mondjuk az, hogy otthon nem beszélhetek arról, hogy kit szeretek, mert ők erről az egészről nem akarnak beszélni (ezt ők mondták). Legyek kussban, legyek jó gyerek, a szeretetről pedig, ami az egyik legfontosabb emberi érték, ne beszéljek. Ne is mutassam ki. Sehogy. A szüleim leginkább azt várják el tőlem, hogy inkább éljek úgy, mint egy robot, mindenféle érzelemkinyilvánítás nélkül. És ráadásul ők ezt az egészet azzal fedik el, hogy "mi elfogadjuk, csak hát mit szólnának mások". Ez nem elfogadás... és ezzel nagyon nem vagyok egyedül.

Az, hogy ha megismersz egy új embert, akár csak haver akármi, kb. 5 percen belül jön a csajtéma. Részedről ezt meg követi a kamuzás vagy a kínos feszengés vagy a hazudozás... hetek-hónapok telnek el, mire valakinek fel mered hozni, hogy neked barátod van, nem barátnőd, a reakció pedig totál kiszámíthatatlan. Sose tudhatod, a másik hogyan veszi a lapot, elég széles a skála. Majd ezt újra és újra és újra és újra eljátszani minden egyes emberrel, akivel haveri kapcsolatba kerülsz. Már ha egyáltalán elmondod valaha, mert a körülötted lévő emberek 90%-ának nem mondod el, mert nem akarod ezt hirdetni, nem bízol meg bennük, hanem naponta kb. 20x megy a kínos vigyorgás meg hazudozás meg mellébeszélés. Újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Minden egyes kib...ott nap.

Az, hogy ha elmentek a barátoddal akárhova, akkor nehogy úgy érj hozzá, nehogy átkarold, nehogy úgy nézz rá (!!! ezt is megkaptam már), hogy az szeretetet sugározzon, mert összenéznek mögötted, súgdolóznak, beszólnak, stb. Minden egyes mozdulatodra, szavadra, nézésedre oda kell figyelned, nehogy véletlenül azt tedd, amit ösztönösen tennél. Nehogy véletlenül valamivel kinyilvánítsd a szereteted, mert az gusztustalan, undorító, meg amúgy is mit kérkedsz vele, hagyd a négy fal között.

Pici dolgok, de naponta van ilyen helyzet kb 50. Szerintem egy heteroszexuális nem is feltétlenül veszi észre, mert neki szabad. Nekünk nem szabad. És ez rohadt fárasztó.

(És most csak a hétköznapi meleg problémákra tértem ki. A "szülők kidobnak az utcára", meg "megvernek, akik korábban a haverjaid voltak", meg pszichiáterhez meg paphoz küldenek stb. helyzeteket még nem is említettem. Mert ezekből is van szép számmal.)

Ez a kérdés, ez most komoly?

Elég hosszú listát lehetne írni.

Attól, hogy nem bűntetik és állítólag szabadon élhetünk gyakorlatilag csak megtűrtek vagyunk. Ha meleg vagy bármikor érhet valami szélsőséges atrocitás, ami miatt jobb ha meghúzod magad.

Sosem tudhatod ha elmész egy étterembe, nem-e köpnek bele az ételedbe és akkor ez csak a legkisebb dolog.

Volt itt egy középiskolás srác, akinek a barátjáról kiderült az osztályban a melegsége. Egy nap megverték érte és megerőszakolták egy dezodoros flakonnal.

És ugye lehet azt mondani, hogy ez szélsőség, csak épp ha meleg vagy sosem tudhatod mikor lesz részed ilyesmiben.

Persze vannak az országban helyek ahol ez elfogadottabb, de azért jobb ha az ember odafigyel magára ha nem akar céltábla lenni.

A legnagyobb problémánk messze az emberek gondolkodása és a hozzánk való hozzáállása, ami egyébként tudatlanságból ered.

Véleményem szerint ez összetett dolog. Meghatározza, hogy az adott ember fizikailag, belsőleg milyen, illetve milyen emberek veszik körül, valamint milyen a környezetük. Én is beszéltem sok meleggel, és olvastam mellette rengeteg vallomást is előbújást kapcsán, és azt gondolom, hogy gyakori a szélsőség más emberek részéről.

Nekem "kedvenc" szövegem másoktól, hogy őket nem zavarja a biszexuális/homoszexuális emberek, de legyenek kulturáltak, és a nemi identitásukat hagyják a négy fal közt. Ne beszéljenek semmiről, ami azzal kapcsolatos, és még egy erotikus pillantást se vessen arra aki, neki tetszik, vagy éppen együtt van vele. A probléma viszont ott kezdődik, hogy az emberek többsége kéretlenül belepofátlankodik a másik életébe, s ezáltal megszűnik az a dolog, amit privát életnek nevezünk.

Én azon "szerencsések" közé tartozom, akik már gyerekként is érezték, hogy fiúként nem a lányok haját húzgálná, hanem a fiúkét. Elég korán, már 11-12 évesen megjelent nálam a szexuális vágy, s a vele járó fizikai változások. Akkor már tudtam, csak nem mondtam ki magamnak sem, lévén egy tinédzser kor előtt álló fiúnak egyébként sem lett volna sok esélye egy szexuális kalandra.

Akkor még nem volt általános, hogy mindenkinek legyen internet hozzáférése, ha nem otthon, akkor az okos telefonján. Véleményem szerint nem tudtam magam férfiként kezelni, mert követendő példát, lehetőséget nem láttam. Az általános iskolában még elfogadtak, hiszen velük voltam nyolc éven keresztül, de szerintem tudták mi a helyzet velem. Középiskolában már nem volt így. Nem összetartó közösség volt, ráadásul azonnal betámadtak. Fizikai atrocitás kevés ért (egyszer szendvicset vágtak hozzám, és öt forintost), de leginkább mentálisan próbáltak kínozni. Beszólogatások voltak, de ennyiben kimerült. A legjobb tanuló voltam, így mivel segíteni "kellett" a többieknek, így minimálisak voltak azok a dolgok, amelyek kikészítettek volna.

Befejezve az iskolát már "megférfiasodtam". Elfogadtam magam, mint férfi, valamint öltözködést, frizurát váltottam. Hozzáteszem nálam a "csóróság" volt jelen, tehát nem jártam fodrászhoz, turkálós ruháim voltak stb. Munkahely és munkahely között is volt különbség. Volt olyan, ahol sejtették, és pár "kedves" kolléga még tényként kezelve pletykákat is elkezdett terjeszteni rólam. Nem egyszer volt, hogy vezetői a nevem női változatán szólított ezáltal megalázva mások előtt. A pénz kellett, Magyarország munkahely szempontjából egy ganédomb, s emiatt ezen a helyen le kellett húznom öt évet. Jól dolgoztam, de komolyabban soha nem ismertek el. De akadtak olyan helyzetek is, amikor gyakorlatilag hülyének néztek. Éves értékeléseken, és az első felmondásom után meg ment a szöveg, hogy velem meg vannak elégedve, és jól dolgozok. Csak kár, hogy ezt nem éreztem. Az önbizalmamat megtépték, és megalázva éreztem magam. Gyűlöltem ott dolgozni, és folyamatosan azt éreztem, hogy figyelnek, minden mondatom előtt gondolkoztam, hogy ne olyat mondja, amivel "lebukom" előttük. Nem hittem el egy melegnek sem, aki azt mondta jól nézek ki, nem vagyok nőies, és semmi nincs bennem, ami arra utalna, hogy meleg vagyok. Végső felmondásom után derült ki, hogy azért hitték, hogy meleg vagyok, mert soha nem beszéltem lányokról, és nem voltak magánéleti képek a facebookon...

A jelenlegi munkahelyemen szerencsére békén hagynak, s nem kapok megjegyzéseket, habár szerintem páran feltételezik. De magánéleti beszélgetések mindig nehezek, mert ilyenkor egy meleg férfi mindig azon kezd el töprengeni, hogy ha terel, vagy hazudik, azt vajon mennyire hiszik el a többiek.

Én akkor lennék boldog, ha egy olyan városban/országban/világban élnék, ahol az emberek nem másznának bele a másik magánéletébe, s nem kezdenének el pletykálni, beleszólogatni. Mert bizony hiába mondják sokan, hogy a melegek négy fal közt "éljenek", ha mindig jöhet egy olyan ember, aki azt figyeli, hogy neked nincs senkid, és miért nincs senkid és már elkezd elméleteket, pletykákat gyártani bizonyíték nélkül. És sehogy sem könnyű. Ha látszik rajtad, akkor egy idegen ember beszólhat az utcán. Ha férfias férfi vagy, esetleg még vonzó is, akkor azon gondolkoznak az emberek miért vagy egyedül, vagy bármelyik női ismerősöddel pletykaszinten összehoznak, akivel jóban vagy. És akkor még nem is ejtettünk szót azokról a melegekről, akik sokszor információkat osztanak meg az ismerőseikkel, hogy melyik meleg hol dolgozik, lakik.

01-16 19:07

Tökéletesen leirtad minden pontját annak amit én is írtam volna, a legnehezebb, hogy folyton hazugságogba kényszerülök, de ha elmondanam akkor pedig én lennék a reklámozó bzi...

"Ha látszik rajtad, akkor egy idegen ember beszólhat az utcán. Ha férfias férfi vagy, esetleg még vonzó is, akkor azon gondolkoznak az emberek miért vagy egyedül, vagy bármelyik női ismerősöddel pletykaszinten összehoznak, akivel jóban vagy. És akkor még nem is ejtettünk szót azokról a melegekről, akik sokszor információkat osztanak meg az ismerőseikkel, hogy melyik meleg hol dolgozik, lakik."

és másolhattam volna ide egyéb részleteket is, pl miért nincsenek magánéleti képek a facebookon stb stb, de hééééééé elgondolkodtatok ti már azon h mire fel ez a paranoia? nem akarok regényt írni, de higgyétek csak el mert tapasztalatból mondom, volt nálunk a bandában a kis bújkálós és a bevállalós meleg srácra is példa,

nos kérlek a kis bújkálóst úgy kiutálták mint annak rendje, naná hiába gondolta ő h senki se tudja, ezt nem "látni rajta", hanem egyszerűen érezni vkin ... azaz kár tagadni, csak rosszabb. én is pontosan tudom mindegyikről, aki úgty gondolja h na rajtza aztán tuti nem, és még tersz is róla, mert elárasztja a facebookját mindenféle csajos ömlengéssel, na eléárulom, sokkal visszataszítóbb viselkedés, de még annál is, mintha kitennél egy srác képet és arra mondanád h de jól néz ki ....

aki viszont már szinte meglepően őszintén elintézte annyival h "igen az vagyok", legtöbbektől jött egy első meghökkenés talán, de aztán ment minden tovább, a sráccal senki se veszett össze, sőt mi több, volt egy kifejezetten homofób srác is nálunk, és pont a nyíltság miatt őt kivételesen abszolút eléfogadta, és mondhatni haverok voltak, eszébe se jutott csesztetni. és ugyanúgy feltette a barátjával otthon szülinapozós-iszogatós képeket a facebookra, ugyanúgy sokan belájkolták, a bulikra ugyanúgy meghívták a barátjával együtt, és stb stb stb.

szal na ... én bennetek ott látom a nagy hibát, h sajnos ez a túlzott paranoia mindenkinél jelen van, és ez az, amire viszont azonnal ugranak, és azonnal "gyanús", fura, nem szimpi leszel. ennyi.

szal akkor heteró oldalról nem lehetne egy olyan kérés h csak simán legyetek magatok, ahogy vagytok, de őszintén, nem összekamukázva minden szir-.art? ez miért olyan nehéz? hát most is amit itt leírtatok, a nagy része abból áll h hazudtok. miért? ugye egyenlőek vagytok. oké. erre meg itt kiakadsz h valaki "elárulja", hol dolgozol ... miért, egy heteró srác esetében gáz elárulni, hol dolgozik?

na mindegy, csak annyit akartam h lényeg a lényeg, a baj felét saját magatoknak okozzátok ezzel az örökös pánikolással és kóros titkolózással ...