Hogyan lépjek túl rajta?

Beleszerettem egy lányba. Elsősorban a személyisége vonz, pedig alig ismerem. Olyan személy, akin nehezen tudok kiigazodni, kicsit megfejthetetlen számomra.

Régebben a környékünkön laktak és láttam néhányszor, de sosem mertem leszólítani. Aztán, két és fél évvel később feldobta a társkereső és matcheltünk. Ő írt először, én meg alig bírtam elhinni. Utána néhányszor beszéltünk videóban, telefonon, meg chaten, de kb. csak 1 hónapig. Volt, amikor nagyon jól elbeszélgettünk, de olyan is, hogy nem, mert néha zavarta, hogy én nagyon belemegyek a részletekbe, ő meg inkább olyan ember, aki egyszerű és egyben nézi a dolgokat.

Azt mondta nőkkel és férfiakkal is szokott ismerkedni, viszont inkább férfiakkal randizik, mert a nők túl bonyolultak számára (ezzel részben egyetértek) és nehezen jön ki velük. Viszont ez egyben fura is nekem, mert ő is nő. Még csak férfiakkal feküdt le, de azt mondta nővel is megtenné. A legtöbb területen nincs sok önbizalma, még a kinézetét illetően se, pedig egy szép nő, szóval sosem értettem, hogy miért. Sokszor bonyolódik egyéjszakás kalandokba, de ugye eddig még csak pasikkal. Emiatt abban sem vagyok biztos száz százalékig, hogy a nők is érdeklik, hiába állította azt. Persze azt mondja, hogy a férfiakkal minden téren egyszerűbb, a szexben sincsenek akkora igényeik, mint a nőknek. De számomra ez furcsa magyarázat. Mintha félne attól, hogy egy nő mellett veszítene az önbizalmából, mert nem tudna megfelelni az ágyban, vagy nem tudom.

Az történt, hogy miközben ismerkedtünk a neten, megijedt az egésztől. Legalábbis ezt mondta, de nem tudom mi a teljes igazság (a fejébe nyilván nem látok bele). Azt mondta meggondolta magát, lehet mégsem illenénk össze, de pár nappal azelőtt még semmi baja nem volt. Meg előtte azt mondta, hogy el tudna képzelni komolyabbat. Aztán miután már láttam, hogy elbizonytalanodott, apróbb viták is lettek köztünk.

Később elkezdtünk újra beszélni valamennyit, de úgy döntöttem inkább nem írok neki többet, mert megint egy pasival ismerkedik. Még csak neten beszéltünk, de én valahogy mégsem tudok rá barátként tekinteni, viszont ő simán barátkozna. Szerintem innen is látszik, hogy az ismerkedést se gondolta komolyan. Félek, hogyha tartanám vele a kapcsolatot azzal csak ártanék magamnak. De nem tudom hogyan lépjek túl rajta, folyton eszembe jut. Nem ismerkedtünk sokáig és ezért bennem van az, hogy mi lett volna, ha...bár valószínűleg semmi, mert nem váltok ki belőle semmit ezek alapján. Gondolom, ebből nektek is ez jön le.

Nektek mi jön le a viselkedéséből? És aki járt már hasonló cipőben, az hogyan lépett túl? Mit tett, hogy könnyebb legyen számára az elengedés? Meg tudom állni, hogy ráírjak, de ettől a gondolataimban akkor is ott van, ha nem beszélünk. Esetleg az segíthet, ha kiírom magamból az egészet, vagy csak ront a helyzeten?