Hogyan mondjam el a barataimnak?

Szoval, mar feleve uj barataim vannak. Sajnos az a fajta ember vagyok aki eleinte nem meri vallani massagat, hanem inkabb eleri, hogy megszeressek elobb magaert, aztan jon a lesujto hir. Erzem oket mar magamhoz olyan kozel, hogy itt az ido stb, de egyben nagyon is felek. Meg soha nem csalodtam a megerzeseimben, mert a regebbi barataimnak is ahogy elmondtam, meg jobban kialltak ertem mikor bantottak, persze voltak akik elfordultak, de azok akiket a legjobban szerettem mellettem alltak. Es oket is kezdem ilyennek erezni, plusz nagyon nyomaszto erzes mar tovabb titkolozni, igazabol sejtheto mert mar neha unok dolgokat es teszek utalasokat, azt erzem ki akarok torni, feljonni a viz alol vagy valami hasonlo. Megfulladok a sajat titkaimban, szeretnek mar valakivel beszelni errol. Amugy minden rendben magammal, elfogadom magam kulsoleg belsoleg, altalaban megfogom az embereket a szemelyisegemmel szoval konnyen is baratkozok, csak nagyon bizalmasan kezelem ezt az egeszet, mert regen csunyan megjartam amikor rossz fulekbe jutott. Igazabol nekem alom lenne egy olyan leszbikus vagy biszex BARAT csak barat, akivel tudok beszelgetni, mert ha meg a barataim meg is ertenek es elfogadnak, veluk akkor sem tudok errol ugy beszelni, de igz meg hogyan talaljak akarkit, szinte mindig bejon a megerzesem ha valaki az, de hogy menjek oda baratkozni? :D Ugyerzem, hiaba vannak mellettem joban rosszban, mig ezt meg nem oszthatom veluk, addig maganyos vagyok. Tarsas magany, mindta mindig lenne koztunk egy uvegfal, mindenben ott vagyok, latok erzek hallok, de megis elvalaszt ez az egesz :/