Mit érezhet egy anya mikor a saját lánya mondja el neki, hogy a saját neme iránt érdeklődik?

Szerintem minden normális szülőnek az a legfontosabb, h a gyereke boldog legyen. Ha ez neki a melegséggel adatik meg, akkor én is boldog lennék. Pont nem érdekelne, hanem szeretném és támogatnám.

Nem is értem azokat a szülőket, akik felháborodnak ezen, és nem normálisan kezelik a gyermekük másságát.

#6, #12

Bár a véleményetekhez a kérdésről jogotok van, de a felfogásotok attól még k.rv@ káros.

#1 írja jól egyébként. Az öröm megkérdőjelezhetetlen, mert ha a gyerek bizalma a szülő felé ilyen mértékű (bár szerintem ennek kéne a normálisnak, hétköznapinak nem kiemelkedőnek lennie), az azt jelenti, hogy jó a kapcsolatuk, a gyereket is jól nevelték, hogy nem kell titkolóznia a szülő előtt, és egy ilyen kérdésben is fordulhat hozzá.

egy anyát nem tudom de ha apa lennék és a lanyom azt mondaná hogy lezbi nem lenne semmi problémám vele

valamiért a lányok körébe elfogadottabb a dolog mint a fiuknál

#7-es vagyok, „kettősmérce”. :)

Tehát. Mivel van fiam is, lányom is, így az őszintét mondom. Azt hiszem a kettős mérce nem szexuális jellegű. És nincs bajom a melegekkel se, meleg barátaim is vannak sőt rokonom is, több is.

A különbség onnan adódik, hogy egy leszbikus lány nem veszíti el a lányos jellegét (kivéve ha nagyon férfias butch vagy nem tudom ezt hogy hívják – de hát vannak ilyen lány ismerőseim, nem zavar) – szóval a lányaim nagyon nőiesek, ha azzal állítanának be, hogy barátnőjük van, akkor ez van. (Több leszbikus nő ismerősöm van és mindegyik nagyon nőies.)

A meleg férfiak viszont általában nem annyira férfiasak (van ellenpélda is, nyilván), és egyszerűen csak ez furcsább lenne, de jobban belegondolva a fiaimmal se változna semmi, ugyanúgy szeretném őket azaz nagyon.

(Előző nemtudom hányas: nem „verem” semmire, viszont a feleségem erősen biszex így nem idegen számomra a téma.)

A gond az, hogy sok szülőnek az első dolog, ami eszébe jut, az hogy jajj most mit fognak gondolni az ismerősök meg a család, vagy hogy nem lesz unokája. Egy rendes szülőnek a gyereke boldogságát kellene előtérbe helyeznie a sajátjával szemben. Ha a gyereket az teszi boldoggá, hogy a saját neméből valakivel párkapcsolatot kezd, akkor ezt kellene támogatni és próbálni megvédeni őt más esetleges rosszakaróktól. Nehezen tudom megérteni, hogy egy szülő, aki jó esetben szereti a gyerekét és mindig jót akar neki, hogyan bírná nézni pl. a felnőtt lányát szomorúan, magányosan élni, vagy egy erőltetett kapcsolatban egy férfi mellett csak azért, mert ő nem képes elfogadni hogy a lánya másra vágyik. A melegség nem választás kérdése, egy olyan dologért pedig nem kéne bántani senkit, amiről nem tehet, főleg a szülőnek a saját gyerekét.

Az én édesanyámnak egy rossz szava sem volt hozzám, amikor elmondtam neki hogy mi a helyzet.

Hat nalam eloszor neveloanyum tudta meg akivel leultem beszelni es eloszor ugy tunt megerti ezt az egesz dolgot, aztan teltek az idok es apum is megtudta aki konkretan kiakart dobni otthonrol. Azutan neveloanyum is melleallt es mindennaposak voltak a veszekedesek emiatt. Probaltak meggyozni hogy igy nem lehet gyerekem eshogy eskuvom is hogy lesz stb stb. Meg pszichologushoz is elakartak vinni. 1ev telt el es meg mindig nem fogadtak el inkabb csak probaljak elfelejteni vagy hogy is mondjam.

Kerdeztem toluk egyszer hogy nem az lenne a legfontosabb hogy a gyerekuk boldog legyen de csak azt hajtogattak hogy onzo vagyok mert a csaladot igy megfertozom es a csalad miattam lesz boldogtalan..

Teljesen embertol, felfogastol fugg az egesz. Ezert is kell mar kicsi koruk ota elfogadasra tanitani/nevelni a gyerekeket.

15/L