Tudtátok, hogy a Szívek szállodájának volt egy másik forgatókönyve, ami senkinek sem tetszett? Ez az én történetem.

Az egész azzal kezdődött, hogy az anyám aki 19 éves volt, megismerkedett valakivel, aki szépen teherbe ejtette őt. Így lettem én.

Miután megszülettem, a nagyiék kipaterolták anyut, én meg ott maradtam velük.

Mivel nagyon vallásosak, engem is a fegyelemre tanították kiskorom óta.

Ezzel nem is lenne semmi gond, de ezt túlzásba viszik. Nagyon is. Egyébként most 17 vagyok.

Egyedül csak a suliba engednek el, sehova máshova. Tényleg, még egy moziba sem mehetek el a barátaimmal. Pontosan tudják, hogy mikor végzek, és 15 perc múlva haza kell, hogy érjek. Persze a zongoraórára elengednek (a tanárom egy középkorú hölgy) , sőt el is várják hogy kitünően zongorázzam.

A kéziedzésre már kevésbé, pedig az az életem. Sőt amikor edzőváltás volt és egy fiatal férfira ár jött, ki akartak íratni.

Szóval legjobban azt szeretik, hogyha otthon ülök a padlásszobámban és olvasok. Persze csak etikus műveket. A Szent Johanna gimit sem olvasgattam volna, ha a barátnőm nem adja kölcsön.

Nem sokan mondják ezt, de én legszívesebben egész életemet a suliban töltené. Ott azt csinálok, amit akarok. Bár nem tudom, lehet hogy Még ott is megfigyeltetnek. Egyszer mintha engem figyelt volna az igazgatóhelyettes. A nagyszüleim pedig őt is ismerik személyesen. Jesszusom, most gondolok bele :(

Számítógépeni is csak tanulás után lehet, és pontosan lekövetik, hogy mit csinálok rajta. Úgyhogy inkább semmit sem csinálok.

A nagyanyám azt is pontosan követi, hogy mikor jön meg a mensim, ezt pedig be is kell bizonyítani. Hogy időben rájöjjön ha terhes lennék. Pedig még arra sincs esélyem, hogy barátom legyen.

Hogy nyáron nehogy véletlenül túúlsásosan unatkoznak, minden évben ilyen keresztény táborba kell mennem. Pedig már elég nagy vagyok ahhoz, hogy rájöjjek nagyon uncsi.

Aztán pedig el kell ennem adományokat gyűjteni, meg szemetet szedni. Ami egyébként egy nagyon szép dolog, de nem egész nyáron. Dolgozni viszont nem engednek el, pedig gyűjteni szeretnék a felnőtt koromra. Tavaly az adománygyűjtés helyett, elmentem dolgozni fagyiárusként. Hát nem lekövettek? Költői kérdés volt.

Még száz dolgot leírhatnék, de nem fogok. Már csak egyet szeretnék, amiért az eddigieket is papírra vetettem.

Szóval. Az iskolában megismerkedtem egy fiúval. Már éppen alakult a dolog amíg be nem ütött az újabb onlineoktatás. Mondtam neki, hogy ne írjon rám telefonon,mert akkor vége. Szóval már így november óta egy szót sem váltottunk. Legalább van időm kitalálni, hogy legyen a továbbiakban.

Tudom hogy a nagyszüleim csak jót akarnak, és nem akarják, hogy az legyen velem, mint anyuval, de azért ha megfogom valaki kezét, nem leszek terhes.

Ja, és hogy honnan ismerem a Szívek szállodáját (mert a nagyi biztos nem hagyta volna, hogy megnézzem) - Az iskolában minden szünetben ezt nézzük a barátnőmmel.

Segítség!

Kedves nagyszüleim!

Ha ezt olvassátok, remélem magatokra ismertek.