Sajnos nem szeretem a filmeket, nekem nem ad pozitív élményt a dolog és számomra rengeteg lelki trauma kötődik a filmek világához, hogyan tudnék változtatni ezen? 27F

Nagyon tisztelem a színészeket, rendezőket, forgatókönyv írókat, sminkeseket, jelmezeseket és mindenkit akik képesek egy nagyszerű filmet megalkotni! Nagyon nehéz szakma és nekem sohasem lenne tehetséges a színészethez, történetet sem tudnék írni. Mivel én grafikus vagyok, én a rajzban vagyok jártas és ez az a témakör amiben ki tudok teljesedni. Minden egyes nap rajzolok rengeteg órán keresztül, ez az életem. De sajnos hiába művészeti ág a film, én sajnos nem szeretem! Nekem nem ad pozitív élményt a dolog és sajnos rengeteg lelki trauma kötődik hozzá. Nagyon fájt, hogy az általános és közép egy csomó olyan filmet kellett végignéznem (mert kötelező volt) amiket utáltam és nagyon rossz érzés volt és egyáltalán nem tetszettek, pl. Tanú, Valami Amerika, Üvegtigris, Szabadság szerelem, Keresztapa, Pál utcai fiúk, Ponyvaregény, Requiem egy álomért, Holt Költők Társasága, Hitler a bukás, Gépnarancs stb... Én ezeket egytől egyig utáltam és szörnyű érzés volt és teljesen belém égtek hogy mennyire utáltam ott lenni a tanteremben és remegtem de senkit nem érdekelt. Értem én, hogy ezek "lapmű" filmek de kizárólag annyit értek el vele, hogy teljesen megutáltam magát a műfajt nagyjából 18 éves koromra. Már 9 éve hogy nem voltam moziban sem és nem is tervezek elmenni. Nem értem, hogy miért kellett engem ezekkel az alkotásokkal kínozni. Tiszteletben tartom a színészek és mindenki munkáját akik dolgoztak rajta, én nem ezeknek a filmeknek a minőségét vitatom, egyszerűen arról beszélek hogy nekem szörnyű érzés volt megnézni őket és utáltam a tanteremben megnézni őket.

A művész ismerőseim (de még azok is akik nem művészek) értetlenkednem rajtam sokszor és olyanokat mondanak hogy "nem vagy elég mély érzelmileg és felnőtt sem", "magadtól fosztod meg ezeket a tapasztalatokat és élményeket", "pedig ez is művészet mint a rajz", "nem csodálom hogy évek óta nincs párod", "beszűkült látókörű vagy", "pedig ezek a filmek amiket felsoroltál hozzátartozik az általános műveltséghez" stb...

Próbálkoztam rajzfilmekkel, mert hát ugye az rajz, hátha az tetszene, az valahogy még úgy ahogy közel állt hozzám. Képregényhős filmekkel is, de már az se annyira. Egyszerűen taszít a dolog és rossz érzést kelt bennem, nem tetszik. Beszéltem pszichológussal is, ő sokat tudott segíteni és azt javasolta ő is, próbálkozzak a rajzfilmekkel, hátha az tudna valamit segíteni. És azt is kiemelte, nem a filmek hibája amit érzek, nem ők bántottak, az iskolában volt helytelen a tanárok viselkedése hogy elvárták tőlem, ezeket nézzem végig. Szeretném, hogy egy picit pozitívabb legyen számomra egy a dolog és ne a remegés, meg a gyomorgörcs jusson az eszembe, meg az hogy mennyire féltem és milyen rossz volt. Mit tegyek?