Lányok! Miért szeretitek ennyire az Alkonyatot, mi olyan különleges benne?

Ezt a kérdést már én is fel akartam tenni, illetve engem is foglalkoztat. :) Nekem az első annak idején (akkor voltam 16) nagyon tetszett. Szerintem az jól sikerült, ha irodalmilag valljuk be, nem is nagy cucc (persze, az nem is elvárás). Utána azonban átcsap a teljes logikátlanságba. A negyedik rész szerintem már maga a förtelem. Amikor Meyer elkezdte írni nem volt tisztában azzal, hogy hogyan fogja befejezni, ebben majdnem biztos vagyok. Ezt az egész gyerek-mizériát nem értem. Oké, hogy csak a férfi vámpíroknak lehet gyerekük (bár ez már önmagában ostobaság), de azért az mégis csak túlzás, hogy élnek már több száz éve és fogalmuk sincs, hogy ilyen létezik. Nem is értettem a súrlódási pontot, jó és rossz között. Tulajdonképpen ott álltak a filmben a réten, nevetséges "csata jelenet", majd a gonosz elköszön, hogy oké "sziasztok!". Ez még egy boldog befejezésnek is furcsa volt.

Én nem bántok senkit, aki szereti, mert én meg biztosan olyanokat szeretek, amiket mások utálnak, csak kérdően állok a jelenség előtt, mert oké ez a szerelem/kalandok/szenvedély/harc, de a története...

Én személy szerint utálom..

14/L

Én nem vagyok rajongó, de nem is utálom. Talán azért,mert nálunk szinte divat utálni, még azoknál is, akik nem látták. Van bennem egy ilyen ellenállás, hogy senki ne mondja meg nekem hogy mit "trendi" szeretni vagy nem, én magam döntöttem úgy, hogy ez egy átlagos film, átlagos sztorival, ezért nem éri meg hogy különösebben ne szeressem, ahogy azt se, hogy visítva, nyáladzva rajongjak érte.

16/L