Hogy tudnám esztétikusan jelölni a mondat kevésbé hangsúlyos részét a párbeszédben/monológban?

Egy könyvféleséget írok, és annak egy ilyesmi részletéről lenne szó:

– Mint azt ti is jól tudjátok, aki majd A-ban szeretne egyetemet vagy munkát találni, annak az átlagosnál magasabb szintű tudásra lesz szüksége – kezdte el a mondandóját az órát tartó ötvenes éveiben járó, felül már kopaszodó férfi, melynek hallatán minden tanuló elcsendesedett. – Ezt a tudást pedig B-ben csak két helyen szerezhetitek meg. Itt a C Felkészítő Középiskolában, (ami szigorúan véve nem is B-ben van), és a D Középiskolában.

Itt "A" a várost, "B" az országot, "C" és "D" pedig az iskolákat jelöli, bár ennek nincs jelentősége, csak az egyszerűség kedvéért jelöltem betűkkel. A kérdésem inkább a zárójeles részre vonatkozna. A tanárnak ez nem a gondolata, hangosan kimondja, de kb. mintha motyogna, szóval a szöveg többi részével ellentétbe nem emeli ki. A hangsúlyos szavakat még lehetne is nagybetűvel érzékeltetni, nem néz ki hülyén, de ha az itt zárójelbe tett mondatrészt alsó indexbe tenném, vagy 1-2 betűmérettel kisebbel írnám(és jelenleg jobb ötletem nincs), elég furán festene. Van esetleg valami ötletetek, vagy kénytelen leszek még egy helyen megszakítani a monológot(amit nem szeretnék, mert szerintem kizökkenti az olvasót a mondatból) egy "– tette hozzá –" résszel? Előre is köszi a válaszokat! :)