Milyen sokáig képes az ember rajongani?

Hát..én kicsi korom óta (vagyis mióta eszemet tudom) mindig imádtam olvasni. De ténylegesen IMÁDTAM. Könyvet kellett nekem venni szülinapra, karácsonyra...kb minden ünneprexD 14 éves korom körül kaptam egy eBook-ot is Apukámtól-végülis a szüleimtől-, ami máig az egyik legbecsesebb tulajdonom. Komolyan, annyira szerettem a könyveket, hogy a Nővérem és Anyukám már csak forgatták a szemüket, hogyha jött a karácsony és elhurcoltak a könyvesboltba nézelődni, ahol óráig kerestem azt az egy-két tökéletes könyvet, amiket haza vihetek...na és ennek a korszaknak egyszer csak vége szakadt. Mert nagyjából 15 éves koromban egyszer, hirtelen rám írt a barátnőm(, aki időközben a legjobb barátnőm lett,mire ténylegesen beleszoktam a gimnáziumba).

Azt írta, hogy nézzünk meg egy animét. Nem gondoltam sokat róla, nyár volt és én addigra mélységesen unatkoztam már. Szóval beleegyeztem. Megnéztük, de igazából nem fogott meg, unaloműzésnek viszont tökéletes volt(, persze közelebb is hozott minket a barátnőmmel, akit akkor még nem is ismertem igazán). - OOC, de ez igazából nagyon cuki volt, mert mindig megvártuk egymást az egyes részeknél, hogy aztán meg tudjuk beszélni, milyen érzéseket keltett bennünk az adott rész. Ezt még rengeteg anime követte.^^

Szóval ez egy...kifejezetten boldog és gondtalan időszakom volt, azt hiszem, ami máig gyönyörű emlék számomra.

Nade akkor elkezdtük Őt, ami mindennek okozója volt, Őt, ami nélkül most tuti valamivel másabb, ismeretlenebb lenne az életem.

Ez az anime volt a "Yuri on Ice!!".

Huh, és akkor belecsöppentem. Nagyon mélyen xD

Jaj, de imádtam azt az animét!! Imádom(*) ... (és) lévén, hogy a Yuri on ice (szerintem 1000%), "shounen ai", így tovább keresgéltem a műfajban. Aztán rábukkantam a "yaoi" - ra (shameless). És tovább kezdtem olvasni, nézelődni a témában. Aztán rendeltem párnákat,posztereket, hasonlókat(, ami egy időben rendesen kiakasztotta a szűk családi kört, de megszokták🤷🏼 és elfogadtak). Elmentem MondoConra is, éés egyébként nem bántam meg, mert megismertem idő közben egy csomo, csodálatos embert.. Illetve picit megfertőztem (jaj) ezzel a barátaim egy részét is. De boldognak tűnnek:D

Elkezdett érdekelni egy bizonyos téma, és elkezdtem más szemmel látni a dolgokat (akármilyen nevetségesen is hangzikxD). Még inkább tudatosult bennem mennyire elutasító világban élünk. Mindent a selejtezne, ami csak egy kicsit is rendkívüli vagy nem tradicionális és "normális". Vannak dolgok, amik ellen nem lehet tenni, de nem is kell,mert az a fontos, hogy az egyén boldog legyen. Akárhogy is😅😊

Persze ezek alap dolgok, csak mintha ezt néha elfelejtenék egyes emberek:D

És most egy picikét (talán nagyon) eltértem a tárgytól, de igazából bármiből, ami csak egy picit is megfog lehet szenvedély. Ha mélyebbre ásol és ténylegesen megfog, persze. Annyira, hogy felgyorsul az idő közben😁

Ééshát összegzésképp:

-a könyvekért kb 7-8 éves koromtól legalább 14-15 éves koromig rajongtam..ez egy picit hiányzik. Néhány dolog élvezetét elkobozta az anime. Ki tudja meddig:/

-15 éves koromtól pedig most, 18 éves koromig IS imádom a yaoit és minden ahhoz kapcsolódó pici részletet. Szintén határozatlan ideig:D

-a klasszikus zene( Ludovico Eins, Bach), rajzolás, festés, zongora iránti szeretetem is nyilván,NYILVÁN nagy szerepet játszik az életembem máig. De nem akarok ennél a mocsok hosszú monológnál is hosszabbat írni:D

Luvz, csak csináld, ami boldoggá tesz! ❤️

Szerintem nagyon sokáig kitarthat a rajongás, csak a kezdeti fellángolás egyre csökken, és a rajongás átvált egy visszafogottabb imádattá. És ez a jó szerintem. Mármint, most személyes tapasztalatból beszélek, és megértem, ha valaki nem így látja. Szóval szerintem van két fő kategória. Az egyik az az igazán heves rajongás, imádat, fellángolás, ami egy bizonyos ideig elég intenzíven tart, de ez hirtelen megszűnik, és többet eszedbe se jut az adott dolog. A második kategória pedig az, mikor elkezdesz rajongani valami iránt, és az imádat megmarad, csak egyre visszafogottabb formát ölt, viszont ha nem is kattog az agyad minden pillanatban az adott dolgon, akkor is annyira megérintett, hogy mondjuk úgy, hozzád nőtt.

Szóval szerintem az ilyen nagy fellángolás, imádat sokszor nem tart soká, viszont van, amikor egyszerűen annyira megfog a dolog, hogy ha nem is olyan gyakran, de időről időről eszedbe jut az adott dolog, és jó magad is tudod, hogy az adott dolog a részeddé vált. Ez most nagyon izén hangzik, amit leírtam, nagy katyvasz, de az én fejemben ez értelmes. :D

Saját példa. Az évek során rengeteg "kedvenc színészem" lett különböző sorozatokból általában. És volt, akit a szerep után rögtön bekövettem itt-ott, youtubeon rögtön videókat néztem, stb. Ez általában tart/tartott napokig, aztán hirtelen el is felejtettem, hogy az az adott ember létezik. :D Viszont pl. ott a ténylegesen kedvenc színészem, aki talán már 6 éve a kedvencem, vagy lehet van az már több is. Őfelé is meg volt az elején ez a nagy rajongás, fellángolás, de ez lezajlott, de ettől függetlenül még ma is ő a kedvencem, és imádom őt. Csak már más formában. Nem olyan fellángolós, őrült módon. Hanem olyan "normálisan". Néha lecsekkolom a közösségi oldalait, néha nézek vele videókat neten, de ennyi. Nem szoktam minden nap órákat lógni a vele kapcsolatos dolgokon. Sőt. Ritkán van ilyen. De ennek ellenére szerintem nem szeretem őt kevésbé, mint 6-7 évvel ezelőtt. Csak már más formában. Mondjuk a te kérdésedben "imádni valamit"-ról volt szó, nem pedig valakiről. De sorozatokkal is tudnék példát mondani.

Szóval szerintem attól függ, hogy milyen rajongásról van szó. Ha igazán megérintett az adott dolog, akkor számtalan évig kitarthat - de nem vagyok benne biztos, hogy létezik olyan, hogy valaki élete végéig imád valamit, szóval inkább ebbe nem is mennék bele.