Az efféle „olvasásoknak” látod értelmét?

Áááááh, szóval olyan könyvekről beszélünk, amiket ezer éve fordítottak, fura komcsi időkben, és bár van normális verzió azóta, de valamiért abból indulunk ki, hogy 64' nyarán, amikor kb. bárki csinálhatott bármit, ha párttag volt, hogy oldották meg.

A rövidített/butított olvasmány meg NEM magyar dolog, az angol verziókban is van abridged.

Lófszt. Vagy rosszul emlékszel, vagy full félreértetted az olvasottakat, vagy ez valami sufni amatőr fordító csapat volt.

Melyik fordító csinálna olyat, amivel kevesebb lenne a fizetése? Melyik kiadó asszisztálna hozzá, hogy a fordítója csak úgy megvárja a könyveket és azt fordítsa, amihez kedve van?

Jesszus, én itt “hallok” először ilyet, hogy valaki ÁTUGRIK részeket művekben. Ennek szerintem sincs semmi értelme, hiszen így nem teljes a könyvélmény, és sose lehet előre tudni, mikor ugrik át az ember LÉNYEGES részeket. Szerintem igen is fontos az is, milyen környezetben vannak a karakterek, nem csak az, hogy mit csinálnak vagy mit mondanak. De hát mindenki azt csinál, amit akar, és ha így jó neki olvasni, hát tegye. 🤷‍♀️

Személy szerint én még a Jókai-féle többoldalas tájleírásokat se ugornám át, mert egyszerűen annyira szépen fogalmaz, hogy jó olvasni. :D

Akiket csak a párbeszédek érdekelnek, azoknak ajánlanám egyébként, hogy olvassanak DRÁMÁT.

- A hangoskönyveket szeretem. Hosszabb vezetés közben többször van hozzá hangulatom, mint zenéhez. Vagy pl. én egész nap gép előtt ülök munkámból adódóan, ha úgy érzem, elfáradt a szemem, akkor lefekvés előtt jól esik csak hallgatni.

- Nem szoktam átugrani a leíró részeket, de gyorsolvasó vagyok, így nem olvasok el minden egyes szót. Hangulat meg world building szempontjából fontosak a leíró részek, viszont vannak olyan könyvek, ahol valóban sz-rok a leíró részek és tényleg a párbeszéd a lényeg. Ilyeneknél én is át-átugrok egy bekezdést pl.

Amúgy a többivel sem látok semmi bajt, szerintem mindenki úgy meg annyit olvas, amennyi jól esik neki, csak azért, mert te nem látod értelmét mások módszerének, még nem jelenti azt, hogy attól függetlenül ők ne éleznék az olvasást.

Arról nem beszélve, hogy nagyon sok embernek vannak pl. olvasási nehézségei vagy koncentrációs problémái vagy egyéb, a monoton olvasást befolyásoló diagnózisa, attól még ők ugyanúgy élvezhetik és szerethetik az olvasást, nem lesznek alacsonyabb rendűek, mert átugortak 3 oldalt :D

De akkor se, ha azért ugranak át 3 oldalt, mert nincs kedvük leíró részt olvasni.

Szerencsés esetben két fordító van. Az egyik fordít, a másik szerkeszt, korrektúrát végez, stb. Átírhatnak részeket, ki is hagyhatnak, mivel onnantól, hogy megvették a jogokat a külföldi ügynökségtől, majdhogynem azt csinálnak vele, amit akarnak (a megállapodás keretein belül persze).

Én is írok, bétázok, néha szerkesztek, szakmai anyagokat rendszeresen lektorálok is (írónak nem nevezném magam), és természetesen olvasok is ezáltal. Sok önjelölt író művét is, és bizony vannak jók, de rosszak is (mármint írástechnikailag). Van olyan olvasó, aki tényleg azért ugorja át az adott részt, mert nem érdekli (annak ellenére, hogy szakmailag jó), szíve joga. De olyan is előfordul, hogy technikailag rossz egy jelenet, fejezet, néha az egész könyv. Néhány oldal után eldől számomra, hogy elolvasom-e vagy sem. Amatőr íróknál ilyenkor kérek egy szinopszist, mert lehet később erőre kap, és ilyenkor még javítható. Olyan viszont még nem fordult velem elő, hogy egyetlen sort is kihagytam volna :). Szerintem mindenki úgy olvas, ahogy akar. Én amúgy sem szeretem a terjengős leírásokat, nem is szoktsm ilyet írni. A cselekmény közé beépítem a leírás elemeit, sokkal élvezetesebb (legalábbis szerintem), illetve technikailag is kobb megoldás láttatni, mint mondani.