Szerintetek ez furcsa, vagy már annyira gyakori, hogy unalmas?

1: "írok"? minek ezt idézőjelbe tenni? ez most valami metafora akar lenni?

2: 14 évesen még nem fogod megváltani a világot, ha tényleg van hozzá tehetséged akkor nyugodtan, de az elején(sőt közben is) fogsz átvenni stílus jegyeket mástól.

Nem ritka, én úgy mondanám. Nézz szét a neten, meglátod, rengetegen írnak (úgy, mint te), ha csak a GYIK eme kategóriáját nézed, kb. minden ötödik kérdés arról szól, jó-e a történet, tetszik-e, kiadható, hogyan tudná kiadatni stb. Netes "irodalmi" oldalaknak (azaz minden írással foglalkozó oldalt beleértve) még hazánkban is többezres látogatottsága és felhasználótábora van. Egyáltalán nem ritka.

Gáznak nem gáz, ha a környezeted nem úgy értékeli (azaz ha mást sem csinálnál, csak írnál, az már menekülés lenne, de ilyen tempó mellett ez csak hobbi). Ha tisztában vagy a korlátaiddal, akkor semmi gond, még az önképed sem sérül. Ha viszont korunk elkövetkező írózsenijének hinnéd magad, az már problémás lenne (de még az sem ritka dolog). Nem sablonos, bár ebben a korban sémának mondható, hogy vagy "ribi" leszel, vagy befelé forduló művészlélek, és akkor vagy mangát rajzolsz, vagy írsz. (Ez persze séma. Van kivétel, ezek csak átlagok.) Aztán kinövöd. A lányok között amúgy is gyakoribb az írás, főleg a fanfictionök világa.

De nézd, ha neked ez tetszik, ez okoz örömet, akkor igazán mindegy, hogy átlagos vagy, vagy ritka madár. Gyakori, de egy hobbi sosem lesz unalmas csak azért, mert sokan csinálják. Én pl. szoktam kötni - lehet, hogy ez nem minden huszonévesre jellemző, de azért nem a legritkább hobbi. Számít ez? Nem. Az írás ugyanígy van. Ha tudsz írni, és később szeretnéd a neten megmutatni idegeneknek is, akkor ugyanúgy nem fog számítani, hányan írnak. Jó, nagyobb a mezőny, erősebb a verseny, nagyobbat kell dobbantani, mintha te írnál egyedül, de éppen ez segít a gyakorlásban. És annak, akinek tetszik majd a történeted, édes mindegy lesz, még hány ezer hasonló van a világban. Neki a te megfogalmazásod kell, és az egyedi. (Reméljük. Vagyis egyszer megtalálod az egyedi hangodat, addig még sokan fognak befolyásolni.)

Csak arra kérlek, hagyd is ezt meg hobbinak, ne akard görcsösen a mások ízléséhez alakítani magadat, és ne akard minenáron kiadatni a műved. Tudom, hogy most nem is ez a célod, de később se legyen ez. Ha tényleg mindenkitől (tapasztalt kritikusoktól is) pozitív visszajelzést kapsz, akkor gondolkozz csak el rajta. (De akkor komolyan.)

Amúgy az olvasók utáni kuncsorgás az, ami annyira gyakori, hogy már unalmas. Ami persze valahol érthető. De mivel nem ezt csináltad, hanem ügyesen reklámozdtad magad, azt kell mondjam, szimpatikus a hozzáállásod. Ezért csak érdeklődöm: mi a téma, zsáner? Ugye nem a szokásos romantikus vámpírimádat? Mert az már tényleg sok. (No, persze szíved joga, csak abból tényleg mindenkinek elege van azokon kívül, akik írják. De mivel ők elég sokan vannak, hogy körbevéleményezzék egymást, ez nem tűnik fel nekik.) Én magam ilyen korban egy középkori történelmi regényt akartam írni, de valahol a másfeledik fejezetben a főszereplőket rapid legyilkoltam (legalábbis igen nagy pácban hagytam pár tucat fegyveres őrrel és egy század íjásszal), aztán elment a kedvem tőle.

Én speciel 11 éves korom óta írok (most 13 vagyok). Már hat regényem van, most írom a hetediket. Mindegyik más témában, más stílusban, más korban játszódik... egyéni stílusról szó sincs, mindig azt írok, amihez kedvem van. Nagy álmom, hogy egyszer úgy sikerüljön az egyik regényem, hogy kiadhassam. Mindenesetre imádom csinálni, és az én barátaim közül is írnak páran, de a szűkebb baráti körömben nem, és még olvassák is, amiket írok. :)

13L