Szent Johanna gimi? Szerintetek milyen? (lent)

A véleményem nem valami pozitív. Az egészet egy elég silány átlagos műnek tartom, ami sajnos túl nagy hype-ot kapott. A cselekmény elcsépelt, a karakterek nem valósághűek, nincsenek betartva a formai követelmények (ugye ha valaki naplóregényt ír, akkor annak úgy kell kinéznie, mint egy napló).

Egyetlen pozitívumként azt tudom megemlíteni, hogy tinik egy új csoportját nyerte meg az olvasásnak, az már egyénfüggő, hogy az adott ember meglátja-e az erdőt...

Hát... nem is tudom...

Nekem tetszett az, hogy empatikus, humoros, és egy könnyed (talán túlságosan is)de nagyon jó lazítás mondjuk egy mély, gondolatokat megmozgató mű után.

Szerintem aranyos kis könyv, nekem tetszik. Bár, nem kéne folyton azt olvasni, mivel a túl sok lazítás ártalmas is lehet. :) Csak azt mondom, hogy kiolvastam az eddigi részeket, de nem vagyok akkora függő, hogy harmincszor elolvasom még... Annyi jó könyv van még, ami várat magára. :D

Én nagyon szeretem. Szerintem egyáltalán nem elcsépelt. Nagyon tetszik benne az,hogy Bp-en játszódik magyar nevekkel,helységekkel,városokkal. Nagyon jó a naplóformája. Laura jól kitalálta a karaktereket és a történetet. A karakterek egyediek,mindegyik más. A történet is szuper. Van hogy nevetek vagy épp sírok rajta:D Humoros,de ugyanakkor nagyon jól bemutatja egy átlagos lány gimnazista napjait. Szerintem amúgy azt is bemutatja nekünk,hogy a barátok így kiállnak egymásért,hogy nagy az összefogás,a bajban lehet számítani a másikra. Egy lány élete (Reni) ahogy egy magániskolába kerül és szerelmes lesz a legmenőbb fiúba,közbe hogy játszik a féltékenység,csalódás de öröm is. Teljesen át tudom élni,hogy épp mit érez Viki,Cortez vagy bárki közelében Reni.

Szeretem,mert nagyon jó humora van.

Szeretem,mert magyar történet.

Szeretem,mert van ott Cortez.

Szeretem,mert megtud nevettetni vagy épp siratni.

Szeretem,mert nagy a baráti összefogás.

Szeretem,mert segít nekünk,hogy hogy "éljük túl" a csalódásokat.

Szeretem...

Szeretem....

1000 okot fel tudnék sorolni,de nem teszem. Bánom hogy vége lesz a történetnek,mert komolyan olyan mintha elbúcsúznék magától a szereplőktől. Eddig ez egy könyvnél sem sikerült,hogy egyszerre vártam is meg nem is,mert féltem hogy mi lesz benne. De tudom,hogy egyszer el kell engedni. Na jó ez elég nyálasan hangzott,de nekem tényleg nagyon a szívemhez nőtt a sorozat. Már nem telik el úgy nap,hogy nem olvasnék bármelyik SzJG-s könyvbe bele,vagy hogy ne gondolnék a szereplőkre,hogy vajon Reni mit csinálna vagy Kinga most a helyembe.

Szeretem,hogy Laura a kitűnő humorával megírta ezt a fantasztikus könyvsorozatot.<3

Egy megjegyzés: A zöld vagy épp piros tenyér nem azt fejezi ki, hogy tetszik-e a válasz vagy sem.

Éppen ezért nem is szeretném itt bővebben kifejteni a véleményemet, ami egyébként negatív. Jöhet a lepontozás!