Mi a véleményetek erről a részletről?

Szeretek írni, legfőképp novellákat. Kíváncsi lennék a véleményetekre, mit gondoltok erről a részletről? A novella címe A Tóth Árpád sétány.

"Forrón és ziláltan ébred D az éjszaka közepén. Takaróját egyetlen rúgással az ágy végébe száműzi. Azt reméli, talán így enyhülni fog az egész testét átjáró kínkeserves, meleg láz, pedig tudja, jól tudja, hogy nem.

Nedves, felismerhetetlenségig elcsavarodott pizsama felsőjét remegő kézzel igazgatni kezdi. Olcsó pótcselekvés, bár fogalma sincs, mi lenne az értelmes cselekvés ebben a helyzetben.

Az ágya mellé nyúl, és körmeivel az üveg nyakába kapaszkodva a szájához emeli az ásványvizes palackot. Persze, majd a víz, az biztos jól fog esni. A keze remegését viszont nem tudja semmivel ellensúlyozni: a hideg víz végigfolyik a karján, a pizsamáján, aztán szép lassan eláztatja a párnáját. D eldobja az üveget és hátraveti magát az ágyon. Jobbra fordul, aztán balra, idegesen felnyög, és az öklét a fogainak feszíti. Aztán lemászik az ágyról és odamegy a hátizsákjához. Kiveszi belőle barna noteszét és körmölni kezd.

A keze remegésétől sorai kuszán, zavarosan egymásba fonódnak, mintha minden egyes szót, minden egyes mondatot egymás tetejére írna. Mert le akarja írni teljes szívéből minden mondatát, csak látni nem szeretné. Nem akar szembesülni a kegyetlen és félelmetes valósággal.

A lapja egyre telik, egyre sűrűbb és értelmezhetetlenebb szavakkal. Amikor az első oldal végére ér, lapoz egyet és tovább folytatja. Ügyetlenül és mégis erőszakosan markolja a fekete tollát, ujjait összeszorítva körmét bőrébe vájva vési tinta-mélyedéseit a papírba. Amikor a hetedik oldalhoz ér, sötétszürke szemei elhomályosodnak. Forró könnycseppek folynak le szigorú, feldúlt arcán, végig a nyakán, beleivódva vizes pizsmafelsőjébe. A nyolcadik oldalnál tör ki belőle az éles, fojtogató fájdalom. Tollát a füzetre csapva dühös gyerekként, ordítva temeti arcát kezeibe. Hátraveti magát az ágyon és levegőért kapkodva próbálja elnyomni kínzó sírását. Jobbra fordul, majd balra, aztán újra vissza, öklével a takarójára csap, majd belefúrja a fejét a párnák közé.

Órák telnek el, mire légzése újra egyenletessé válik.

Valahol vizes párnája és vérrel foltozott paplanja alatt összegyűrve fekszik barna füzete. A harmadik oldalon, a sorok között szürkén megbújva, két olvasható mondat rajzolódik ki:

Heroin, az egyetlen barátom.

Te örökre velem maradsz."