Írok egy regényt (kissé szürreális, talán leginkább egy fantasy-ra hasonlít). Az elejéből szeretnék egy kis részletet bemásolni nektek, és kikérni a véleményeteket. Szerintetek van tehetségem az íráshoz? (15/L)

Próbáltam rövid részletet választani, nem tudom mennyire sikerült:

" ...

Ezen ponton talán nem fölösleges néhány szót szólnom a Titkos Mező mivoltáról. Ez a pompázatos virágokkal teli hely vette körül ugyanis az emberi elme által tökéletesen felfoghatatlannak ítélt Képzelet Kapuját. A Mező csak és kizárólag azon személyek számára volt látható, akiknek volt közük a Képzelet világához. Ez adta titkosságát.

A Képzelet lakóinak érdeke egyértelműen az volt, hogy az emberi világot minél távolabb tartsa ettől a helytől. Ennek két oka volt. Először is az, hogy ha az emberek okosságnak képzelt tudatlanságukkal megzavarnák a Képzelet körforgását annak hatalmas, maradandó következményei lennének minden létező élőlény és gondolkodásmód számára. Másodszor pedig az, hogy a Képzeletet (mint átlagosan mindent) két oldalra lehetett osztani: a Képzelet jóságos uralkodójának, Don Somniumnak a híveire és a valaha volt engedetlen szolga, s mostanra sátáni vezetővé lett Szalamandra követőire. Ők, bár még így is jelentősen gyengébbek voltak Don Somnium embereinél, folyamatosan csak erősödtek. A Képzelet többi lakója pedig szerette volna megvédeni az embereket a gonoszok közvetlen jelenlététől. Elsősorban erre a célra használt a Képzelet Kapuja is, amely folyamatosan zárva volt, távol tartva Szalamandráékat az emberi ésszel felfogható valóságtól. Ők ugyanis szívük szerint egész életükben az emberek körül köröztek volna, megvonva ezzel tőlük minden örömöt, és végtelen nyomorva taszítva őket. Természetesen a Kapun keresztül is képesek voltak jeleket és üzeneteket küldeni feléjük, de ezeknek vajnyi kevés ereje volt csupán, úgyhogy Szalamandra emberei minden egyes adandó alkalommal megpróbáltak kitörni a Képzeletből. Épp ezért ez elé a Kapu elé egy őrszemet is állítottak, a Realitás testvérét, az Őrzőt. Az Őrzőnek valaha, még a jó és a gonosz nagy harcainak idején hatalmas feladatai voltak, ám amióta a háború (elvben) szünetelt, a legérdekesebb dolog, ami a Kapu környezetében történt az volt, ha néhanapján fújt a szél.

Az Őrző tehát ezen a napon is csak annyit csinált, amennyit ilyenkor szokott. Állt, ült, esetleg feküdt, nézelődött, az ujjaival malmozott, megpróbált barkóbát játszani saját magával (ám tekintve, hogy a skizofréniának egyetlen apró jele sem mutatkozott meg az elméjében, ez eléggé lehetetlen vállalkozás volt), iszogatott, eszegetett, és nagyon-nagyon unatkozott.

- Üdvözlöm! – szólalt meg hirtelen egy ismeretlen hang.

Az Őrző felpillantott fekvő állapotából, és reflexszerűen hátrahőkölt az Idegen fekete szemének láttán. Ezután a pillanat után hirtelen felfogta, hogy most már nincs egyedül. Villámgyorsan feltápászkodott (hátha esetleg ellenőrzés alá veti épp valaki), rántott egyet hatalmasat farkaskutyája, Derk pórázán, majd tisztelegni kezdett a férfi előtt.

- Én, a Képzelet Kapujának Őrzője jelentem, hogy… ööö…

- Ne – mondta az Idegen halk, bársonyos hangon az Őrző vigyázzállásának láttán – Nem kell a formaság, barátom!

Az Őrző meghökkent. Leeresztette a kezeit, majd az állása is kissé hanyag, kevésbé hivatalos üzemmódba váltott át. Aztán hirtelen egy gondolat szöget ütött a fejében. Végignézett az vörös ruhás alakon.

- Ki a fene lehet ez? – gondolta magában – Hogy lehet, hogy még sohase láttam? És miért ilyen kedves velem?

- Hagy kérdezzem meg, drága Őrző, hogy tulajdonképpen ki maga? – szólalt meg ekkor váratlanul az Idegen.

Az őrszem ezen mondat hallatán már tényleg teljesen megdöbbent. Egyre kevésbé értette az ismeretlen férfi viselkedését.

- Hát ööö… izé… - hebegett – Én vagyok az Őrző, valódi nevemen Bellator. A Realitás testvére…

- Ó! Hát ez nagyon érdekes! – mosolygott az Idegen. Egyértelműen látszott, hogy érdeklődése valóban őszinte – Ha megengedi kedves Bellator uram, az ön testvéréről, a Realitásról még soha sem hallottam… Ő kicsoda? Mit csinál?

- Hát úton van éjjel-nappal. Ő tartja vissza az embereket attól, hogy gondolkodásukban se térjenek el az emberi aggyal megállapított valóság szintjétől. Izgalmas munka lehet…

- Elképesztő! – lelkendezett a vörös ruhás – És maga? Hiszen, ha jól tudom, a bellator latinul harcost jelent! Maga valóban egy harcos? ..."