Elolvasnátok a könyvemet?

Itt van belőle egy részlet. Kérlek írjatok véleményt!

"... Az a fekete, ragadós, mocsár szerű valami az egész csapatot rántotta a mélybe. Magrion köpenye vizesen simult halovány, fehér bőrére. Csak nézte, ahogy a többiek szenvednek. Nem akart segíteni. Dixin sikoltozott, már nem volt hátra sok neki. A sikolyra a rémszerű, magas férfi odafordult, összeszorította a száját, majd kárörvendő mosoly ült az arcára.

-Ne is reménykedj te kis cafka!-Dörmögte, majd felemelte kezét. Olyan volt, mintha nem is kéz lenne. A csontok körül szinte nem volt semmi hús, csal egy kis bőr lógott róla. Persze ezt is az óriáskígyónak köszönhette. Ujjaival intett, majd valamit mormolt, mire Dixin teste megmerevedett, és iszonyatos gyorsasággal elsüllyedt.

Trion is iszapot köpött a szájából, de minden gondolatát a szabadulásra irányította. Az izmai megfeszültek, a szemét összeszorította. Azt hitte rá is Magrion varázslata hatott, de mielőtt bepánikolt volna, érezte, hogy valami láthatatlan erő kiemeli a mocsárból, és egészen a partig viszi Magrion lábai elé. A férfi megvető szemekkel lenézett rá.

-De legalább te tudsz bánni az erőddel, nem úgy mint a szőke bajtársad!-mondta, majd elkezdett forogni, és egyhamar eltűnt.

Trion számára megállt az idő. Én…Varázsló? Tette fel a kérdést magában. Hirtelen kiáltozásra eszmélt. Druvo, Anger és Tina még mindig ott küzdöttek az életükért. Maga mögött lódobogász hallott. Nagyon gyorsan megfordult, mire egy katona osztagot látott. Minden elkezdett szép lassan elsötétedni körülötte..."