Miért ilyen népszerű az SZJG és a Csillagainkban a hiba?

Jól írja az előző kettő. Nem rosszak ezek, viszont kifejezett célcsoportja: a kamaszok.

Tovább, ha belegondolsz, mért olvas el valaki egy olyan könyvet, néz meg egy olyan filmet, amin sírni fog, elszomorítja stb.? Azért mert ez örömöt okoz. Mert megható, mert giccs, mert az ember beleképzeli magát, hogy mindenki őt sajnálja, őt ugrálja körbe, vagy ép, jaj de jó, hogy vele ez nem történik meg.

A rák mindig is népszerű téma volt, irodalomban, filmben, mert ezt a betegséggel a legkönnyebb hatni az érzékeny könny csatornára, és még mindig valami misztikusság lengi körbe, hogy gyógyíthatatlan és halállal végződik és stb.

Ha mindketten könnyedén végig evickélnének dráma és bakancslista nélkül, akkor senki nem nézné meg a filmet, mert 'unalmas'. Ez ép olyan, mint amikor valaki reallity showkat néz, mert szereti a veszekedést, a drámát, a konfliktust. Mert ez felkavaró, izgalmas, és sokkal nagyobb hatása van.

Én is annyi idős vagyok mint te, és most már nem igazán érdekelnek az ilyesfajta könyvek, nem a témájuk miatt, hanem a hiteltelenségük miatt. Vannak amik erős párhuzamot képesek létrehozni a valós emberi reagálások és történések között, azonban a többsége, és valamikor olvastam is egy ilyen cikket, tömény kitaláció és cukormáz. De az ilyen elemeket muszáj tartalmaznia a műnek, különben nem köt le. Szóval átlagban jó nagy kacsa az egész, mert nem firkál mindenki bakancslistát, és átlagban nem jön be a szerelem még a halál előtt, és nem ugrálják körbe az embert, lehet, hogy csonka családban van és stb., és mindenféle megható tűzijáték nélkül megy el...mert ez a többségi valóság. Ezek csak filmek. Meghatóak, szépek, tükrözik azt, mit szeretnénk a valóságban...

Nem feltétlenül jók, legalábbis a füstje nagyobb, mint a lángja, mindkettőnek, bár ha választanom kéne a kettő közül, akkor inkább a Csillagainkban a hibát választanám.

Bele tudják magukat képzelni, mert szeretik, ha körberajongják őket. Nem tudom, miért lett divat mostanság az ilyen depressziós film/könyv...

14/L

Hogy őszinte legyek, én elolvastam a Csillagainkban a hibát, és annyira nem fogott meg. Nem azt mondom, el lehet olvasni, nem szörnyű, de sosem lesz a kedvencem. (Ez valószínűleg az én hibám is, mert sose rajongtam a tini-szerelmes regényekért.)

Az Szjg-t nem bírtam végigolvasni, mert (szerintem) elképesztően unalmas, és semmi nincs benne, ami kicsit is izgalmas lenne. (Valószínűleg megint csak az én hibám...)

Az osztálytársaim többsége viszont odáig volt a könyvért. Azt hiszem, kb. tudom miért.

Ebbe tudnak belehelyezkedni.

Az egyikük szó szerint azt mondta, hogy még egy könyvet sem tudott így átélni. Arról áradozott hosszasan, hogy el tudja képzelni a szereplőket. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy ez még egyik másik könyvnél se sikerült?

Eddig terjed a korosztályom fantáziavilága. Csak abba tudják beleélni magukat, ami a hétköznapi életükhöz kapcsolódik. Szomorú, de ez van. (Megjegyezném, nem véletlenül írtam korosztályomat. Nem akarom kivonni magam semmilyen bírálat alól. 15 éves vagyok egyébként, bár a könyv inkább tavaly volt nagy divat.)

Egyébként meg sokan úgy állnak hozzá, hogy "ez most népszerű, akkor gyorsan elolvasom én is..." Egyfajta közösség-összetartó ereje van.

Mások pedig úgy gondolják, hogy ami ennyire népszerű, az nem lehet rossz.

(Nem állt szándékomban senkit megbántani, ez csak egy vélemény. Nem árt tudni, hogy ilyen is van. És nem minden tini egyforma. Már elnézést.)

Én csak az SZJG-t olvastam, de tetszett. Bár egy kicsit IQ-szint romboló...

A kamaszok azért szeretik, mert egyszerű a nyelvezete, vicces, könnyen beleélik magukat, és rögtön azonosulni tudnak valamelyik szereplővel.

Szerintem ez miatt az egyszerűség miatt szeretik, mert valósághű, és a mai fiatalokról szól.

Szerintem egy kicsit tanulni is lehet belőle.