Mondanátok véleményt? Nagyon kezdetleges még a történet.

Meddig fogjuk még ezt csinálni?- kérdezte

Hallgass- válaszoltam

Addig nem nyugszom, míg meg nem találom azt az embert, aki tönkretette az életemet.

A bosszú nem old meg semmit- hangzott a válasz

Nem értem, hogy mi módon kapcsolódik ártatlan emberek gyilkolása a bosszú hadjáratodhoz. – folytatta.

Ártatlan emberek? – ismételtem, mintha csak rosszul hallottam volna. Mond te ártatlannak nevezed azt, aki a társadalmat megszégyenítő viselkedést tanúsít.

Nem a te tiszted eldönteni az ilyesféle dolgokat, erre való a rendőrség, s a különféle hatóságok. – kezdte

A hatóságok kisujjukat sem mozdítják. Valakinek meg kell szabadítania a világot az ilyesféle ártatlan emberektől - vágtam bele hevesen megkezdett gondolatmenetébe

Nem ez a megoldás- fejezte be a szokottnál is hűvösebb hangnemben.

Amióta az eszemet tudom, Norina mindig mellettem volt, tisztán emlékszem, mikor 15 évvel ezelőtt azon a fagyos téli estén először találkoztam vele. Akkoriban sokat csavarogtam, nem törődtem semmivel és senkivel, a létezésem okát kutattam. Mikor egy nap a házunktól nem messze lévő játszótér felé haladtam, megláttam egy árnyékot a távolban. Közelebb mentem, hogy alaposabban szemügyre vegyem a téli szürkületben megpillantott alakot. Azon az estén rengeteg hó esett. Mikor közelebb értem megláttam egy lányt, arca sápadt volt, szemei alatt sötét karikák gyülekeztek, hosszú ideje nem alhatott rendesen, hófehér haja, és sápadt bőre szinte beleolvadt a körülötte lévő hóba.

Hosszú ideig figyeltem őt néma csendben, olyan esetlennek tűnt.

Hosszas csend után végül megkérdeztem: Hogy hívnak?

A lány hatalmas kék szemeivel egy darabig csak meredten nézett rám, majd a csendet megtörve Nem tudom-válaszolta

Nem tudod?- kérdeztem értetlenkedve

Ezután ismét néma csend következett, nem értettem, hogy létezhet olyan ember, aki még a saját nevét sem tudta.

Hogy kerültél ide?- tettem fel a következő kérdést

Nem emlékszem. - válaszolta némi habozás után.

Fázom. –mondta néhány másodperc leforgása után.

Hol laksz?- kérdeztem, ezúttal biztos válaszra várva.

Nem tudom-válaszolta a már megszokott hangnemben.

Abban a pillanatban magam sem értem, mi okból kiindulva, feltettem neki a kérdést, melyet valószínűleg szíve mélyén már ő is várt.

Szeretnél velem jönni?- kérdeztem

Az esetlen lány, akinek feltehetően fogalma sem volt róla, ki ő vagy mi célból jött világra, habozás nélkül igent válaszolt, pedig még azt sem tudhatta, hova is hívom magammal.