A kötelező olvasmányokkal csak szerintem veszik el a gyerek/kamasz kedvét az olvasástól?

Szerintem a dolog összetett.

Az egyik oldal: igen, változtatni kéne a kötelezőkön.

A másik oldal: számtalan ismerősöm van, aki a kötelezőket utálja, de amúgy olvasni szeret. Sz**r duma, hogy a kötelezők megutáltatták az olvasást. olyan, mintha azt mondanám, hogy egyszer leestem egy lóról, és ezért nem úszok, mert megutáltam a sportot. Vagy azért nem sakkozom, mert nem megy a Monopoly.

Ezt már rengetegen mondták, vették észre, de a döntéshozókat nem érdekli, elég sok baromságot is kitaláltak már, illetve rengeteg magyartanárnak is az felel meg, ha minimális ráfordítással mindig ugyanazt kell csak elmondaniuk, leadniuk.

Egy csomó felnőtteknek készült könyvet kell elolvasniuk az általános iskolásoknak. Művelődni nem fognak, mivel nincs benne magyarázat, ahogy a szókincsük sem fog javulni, hisz nincs ott se magyarázat, illetve túl sok ismeretlen jelentésű szó lehet benne, melyeket már nem is használunk. Külön poén, amit az egyik lábjegyzetes könyvben láttam, szépen megmagyarázták a dolog jelentését, persze építészeti szakszavakkal, amit egy tíz éves tuti nem értene meg.

Elnézést, de kivételesen "fent" (azaz a döntéshozók) már észrevették a problémát és elvileg megoldást is kínáltak rá. [Nem mintha túlságonan védeni akarnám őket, egy döntés papíron nem változtat semmit.] Viszont azt átverni a teljes közoktatáson gyakorlatilag lehetetlen, és ebben tényleg nem tettek semmit.

Itt a tanárok felelőssége óriási - ha nem szerettetik meg az amúgy unalmas kötelezőket sem, nem tekintenek túl az alap listán sem a kortársak, sem az igényesebb ifjúsági irdalom felé (nem feltétlenül kortársra gondolok, hanem mondjuk Verne), a diáknak nem sok esélye van. Ha otthonról olyan mintát hozott, hogy az olvasás érték, rendszeresen lát a szülők kezében könyvet, akkor magától is rá fog szokni, legyenek akármilyenek a kötelezők. Ha nem, akkor feladhatnak bármit, nem kap rá. (Itt is volt jópár kérdés Rejtővel kapcsolatban, olvasónapló - azért Rejtőt ne nevezzük érthetetlen, unalmas kötelező olvasmánynak. De még az ő regényeit sem akarják sokan olvasni, hiszen "kötelező", tehát nem lehet jó.)

Persze valakitől, aki negyven éve mindennap ugyanúgy leadja az anyagot, kikérdezi, "itt a költő arra gondolt, hogy", memoriter, frontális tanítás formában oktat, annál alapvető szemléletváltást ennyi idő után elvárni hát... nehéz. Utánpótlás, lelkes fiatal tanárok meg nincsenek (oktatás színvonala, tanárok megbecsültsége, a szakma hírneve, túl nagy teher, nem is fizet, soroljam?), vagy ha vannak, két hónap után kiégnek. (Ha nem, akkor elmennek HR-esnek valahová, ahol pénzt is kapnak.) Nagyon kevés elhivatott tanár meg nem elég, főleg, hogy ők általában az elit gimnáziumokban dolgoznak, ahol a diákok hozzáállása (és a szülők hozzáállása) eleve más, mint a nagy átlagnál. A szélesebb közoktatásban a probléma ugyanaz marad, mindig is ugyanaz volt.

Elvileg az egészet egy átfogó reformmal meg lehetne oldani, de ahhoz a tanárokat kéne motiválni, mert csak ők tudják motiválni a diákokat. Ha ez nem megy, új, motivált kollégákat felvenni. Viszont ehhez pénz kell, átszervezés kell, és visszatértünk a döntéshozókhoz. Innentől meg nem akarok politizálni. :)

De a kérdésre: nem feltétlenül kortársakat, de fel lehetne adni könnyebb olvasmányokat is. Legalább ajánlott irodalom szintjén. Illetve a kötelezőket is lehet úgy tárgyalni, hogy az érdekelje az embert - ha pedig semmi nem megy, a kötelező olvasmányok listájának átszervezése a végső lehetőség. Viszont csak azért kihagyni pl. Jókait, mert "mai szemmel nehéz", marhaság. Elvileg alapműveltséget ad az érettségi, szóval azért elvárható, hogy addig halljon ilyenről is az ember gyermeke, és néha a komfortzónán kívül is kell létezni. De pl. a Harry Pottert beemelni a tantervbe nem hülyeség.