Milyen regényhősökről olvastok szívesen? Önmagukat kereső, bizonytalan emberekről, vagány és merész hősökről, tökéletes (nek beállított) szereplőkről, gonoszokról, fejlődő jellemekről stb?

Bizonytalant nem akarok olvasni, lévén én néha bizonytalan vagyok, de csak ha másokra hallgatok. Így igazándiból nem vagyok az, ezért nehezen tolerálom, ha valaki bizonytalan.

Gonoszokat szintén nem bírom. A fejlődő jellemeket, kicsit tág fogalom, de szoktam szeretni, bár nem mindegy hova fejlődik és illetve, az sem, hogy ez egy valódi fejlődés-e..

Tökéletes szereplő - meg van bocsátva, ha a történet eléggé izgalmas.

Nekem volt olyan könyv, amiben a főhőst olyan szinten megutáltam a végére... hogy többet attól az írótól könyvet nem olvasok. Ja igen, életrajzi regény volt. Ahol elvileg nem ő lett volna a főhős. De tudod van az úgy, amikor valaki az életben hibázik, leírja könyvben, és még akkor sem veszi észre, hogy másvalaki életét tönkretette... Direkt nem írok neveket.

A jól felépített karaktert.

Mit miért tesz, mi motiválja, múltja, mi történt vele, hogy viszonyul az emberekhez, eseményekhez, a döntései, érzései, elvei, a családhoz való viszonya, stb, ne csak azt érezze hogy ő hú de szerelmes, és mindenki mást meg letojik. Számtalan érzésünk van számtalan dologhoz, mindenki egyszerre bonyolult és egyszerű attól függ honnan nézzük.

Egy emberi jellem, vagy bármilyen élőlényé, fejlődik egész életében, szóval olyan hogy tökéletes nem létezik, az csak robot lehet (nem is vámpír és egyéb lény, mert azok se gépek).

Ha tökéletesnek tűnik ott általában valami nagyon nincs rendben, súlyos trauma (pl.: sorozatgyilkosokra ez nagyon jellemző). A lényeg hogy lássam az embert, az érző lényt, vagy ha nincsenek érzései (pl.: Dexter, akinek mégis vannak), hogy viszonyul mindehhez.

Bírom a hősöket, antihősöket, még a gonosztevőket is ha elég emberiek, hogy valami miatt megértsem őket.