Szerinted melyik író alkotja a legtermészetesebb és leghitelesebb karaktereket?

Hát, igen George R. R. Martin zseniális, ez tagadhatatlan. Nekem viszont egyik kedvencem még John Green is, mert ő eltér a hagyományos, "tökéletes pasi+lúzerből menővé avanzsáló lány" szereposztástól és olyan karaktereket talál ki, akiket a való életben is el tudnék képzelni. (Spoiler: Mikor a Papírvárosokban gyerekkorukban Q nem megy el Margóval. Egy mai tinikönyvben tuti, hogy vele megy a srác, ami elég valószínűtlen, hiszen az éjszaka közepén elszökni az új szomszéddal? Aha, persze.)

"Jó" karakter? Nos, szerintem a legfontosabb, hogy az emberi természethez/ érzésekhez hű legyen. Nem biztos, hogy egy szerethető karakter lesz belőle, de inkám Jamie Lannister, mint (bocsi SzJG rajongók) Cortez.

Most nagyon bölcsésznek fogok tűnni, mert amúgy az is vagyok, de remélem, hogy ez nem fogja majd elvenni az egész kedvedet a válaszom elolvasásától.

Mint ahogy előttem írták George R. R. Martin tényleg nagyon fantasztikus a karakteralkotást tekintve, de hogy ha nem szereted az ilyen középkori fantasy könyveket, akkor ott van még egy könyve, amit lefordítottak magyarra, az pedig a Lázálom. Az 1800-as évek USA-jában játszódik, gőzhajós-vámpíros történet, szerintem nagyon király. De, ha megnézzük a történelem nagy íróit, akkor a legjobb karakteralkotók olyan karaktereket alkottak, akik komplex személyiségek, nem csak szimplán jók és rosszak, hanem a kettő együtt. Például az ókorban is így alkottak karaktereket. Példa: Achilleus nagy hősnek tűnhet, de állandóan sír, ráadásul kegyetlen, amikor nem adja vissza Hektór testét a Trójaiaknak. Aztán ott vannak még az ókori drámák karakterei, akik szintén nagyon királyok. Euripidés Médeájában Iasón kénytelen elvenni a neki kijelölt nőt, holott már házas Médeával. Médea erre megöli Iasón leendő feleségét, és annak apját, valamint közös gyermekeit. A tett gondolatának felbukkanása és a tett elkövetése közötti őrlődés leírása az egyik legjobban ábrázolt lelki folyamat, valahogy olyan dosztojevszkiji az egész. Persze a Médeához ismerni kell az Argonauta című eposzt is, mert az előzménye a történetnek. Harmadik példaként Aeneast szeretném felhozni, aki lehet, hogy hősies, meg megalapította Rómát, de a történet végén mégis megkínoz egy embert. Modernebbek közül nagyon jó szerintem Dosztojevszkij, Ibsen, Csehov, Gorkij, Joyce, stb. Általában véve a magasabb irodalomban találhatóak nagyon jól megalkotott karakterek. Az egész karakteralkotási folyamat le van írva Aristotelés Poétika című művében. A lényeg, hogy a karakter akkor formálódik, amikor cselekszik. Austin óta pedig tudjuk, hogy a beszéd is egyfajta cselekvés, tehát a jó karakter létrehozásában nem csak a látható tettek, de a beszédek, párbeszédek, belső monológok is nagyban hozzájárulnak, sőt azok gyakran fontosabbak, mint a tettek, mert egy történet nagy részét a párbeszédek teszik ki, hogy közben mi történik az pedig "csak" leírás. Szóval a jó karakteralkotás - akár dráma, akár epika - leginkább a párbeszédeken múlik, illetve fontos még a tettek motivációi is. A legjobban akkor sikerül megalkotni egy karaktert, hogy ha olyat kell tennie valami miatt, amit nem szeretne. Achilleus például kénytelen rávenni az isteneket arra, hogy pusztítsák a saját bajtársait, mivel csak így tudja őket rávenni arra, hogy hívják őt vissza a harcokba és elégtételt vegyen az őt ért sérelmen. Iasón kénytelen otthagyni Médeát, mert már volt neki egy kijelölt feleség. Ebbe később a leendő feleség és annak apja, valamint gyermekei vesznek bele. Az ilyenekben George R. R. Martin tényleg az egyik legnagyobb zseni, nem hiába ismerik el tehetségét sokan.

Nem gondoltam volna! Azt hittem hogy ŐT mindenki említeni fogja, de nem! Pedig Ő zseniálisan alkot/-ott/ meg személyeket, karaktereket. A személyek teljesen élethűek és a bűnesetek pedig teljesen életszerűek!!

Ő nem más mint: AGATHA CHRISTIE,A KRIMI KORONÁZATLAN KIRÁLYNŐJE!