Beírná valaki azt a részt az SzJG-ből, amikor Gomba rászáll Renire és megjelenik Kinga, Ricsi, Zsolti és ők összeverekednek?

a Szilveszterre gondolsz?

" -Szia, Reniii! – ölelt meg hátulról valaki. Éreztem az alkohol szagot, úgyhogy egy pillanat alatt

kihúztam magam a karok közül, és a konyhapultig hátráltam. Gomba nem volt józan, ezt a szagából

éreztem, és a nézéséből is rögtön láttam.

– Szia – köszöntem, és magamra erőltettem egy mosolyt, miközben folyamatosan az ajtót lestem.

– Meg se ölelsz? – vihogott furán.

– Hát. Inkább nem, ha nem gond – motyogtam. A zene üvöltött, a hangzavar őrületes volt, és ketten

voltunk egy helyiségben Ajaj.

– Szilveszter van. A minimum, hogy megcsókolsz éjfélkor – vigyorgott. – És éjfél van – csapott a

karjára. Nem volt rajta óra

– Negyed tizenkettő – sziszegtem kínosan.

– Na és? – kiáltotta röhögve. Na jó, totál el volt ázva. A francba.

– Gyere, menjünk vissza inkább a többiekhez – tanácsoltam erőtlen hangon.

– Minek? – húzta fel a fél szemöldökét.

– Mert ott jobb – vágtam rá ösztönösen.

Gomba vihogva megbotlott, és megint felém lépett.

– Tudod. Cortezzel járok – dobtam be végső elkeseredésemben az adu ászt, ami normál esetben

működött volna. Csak sajna nem jutott el Gomba tudatáig. Ráadásul túl kellemetlen volt a szitu

ahhoz, hogy felfogjam a kimondott szavaim súlyát vagy azt, hogy mennyire jól hangzik ez így.

Cortezzel járok. Wow!!!

– Nincs itt. Amiről nem tud, az nem fáj – hebegte, de alig tudtam kivenni, mit mond.

– Na jó, én mentem – ráztam meg a fejem idegesen, és az ajtó felé indultam. Gomba elkapta a

karom, a szorítása fájt, és hirtelen annyira leblokkoltam, hogy nem tudtam reagálni. Folyamatosan

rángatott, én megpróbáltam kitépni a karom a keze közül, de erősen fogta, és a szorításától a bőröm is

megcsavarodott. Az égő érzéstől felszisszentem.

– Hé – kopogtatta meg a vállát hirtelen Kinga. Gomba ködös pillantással, kissé lassan reagálva

hátrapillantott. – Ha már ennyire gyáva féreg vagy, hogy lányokkal viaskodsz, keress egy erősebb

ellenfelet. Te nyomorult – ordított rá dühösen. Aztán a bal öklével belevert Gomba arcába, aki

azonnal elengedte a karom, amiről egyébként megfeledkeztem döbbenetemben.

– Mi a…? – kapott Gomba az orrához. Vérzett. Ahogy felfogta az ujján pirosló vékony vércsík

jelentését, rögtön elborult az agya, és megindult Kinga felé. Ész nélkül felüvöltöttem, és

megragadtam a karját, mielőtt még olyat tenne, ami abszolút elfogadhatatlan és amire nincs mentség.

Gomba kirántotta magát a kezemből, és komolyan azt hittem egy pillanatig, hogy megüti Kingát.

Talán így is történt volna, ha Zsolti be nem lép az ajtón, és döbbent fejjel ránk nem néz. Én a karomat

dörzsölgettem, Gomba orra vérzett, és éppen Kingára emelte a kezét.

– Na, ember, most véged van – fogta fel Zsolti a látottakat, és eldobta a kezében tartott chipses tálat.

Egy pillanat alatt ráugrott Gombára, akinek a reakcióideje lassú volt, úgyhogy mindketten a földre

zuhantak, és ott kezdték ütni egymást.

– Csinálj valamit! – kiáltottam Kingára rémülten, aki csak bosszankodva rázta a fejét.

– Most miért kellett közbeszólnod? Meg tudom magam védeni – sziszegte a földön hempergő

Zsoltinak bosszúsan, aki nem tudott válaszolni. Mivel éppen a fejét ütötték.

– Kinga! – üvöltöttem idegesen, merthogy ennek nem volt itt az ideje. Mármint hogy erős lányt

játsszon, amikor a barátja éppen bunyózik.

– Miért kiabáltok? – állt meg a konyhaajtóban Bálint, aztán elkerekedett szemekkel nézett a

padlóra. Zsolti és Gomba a rúgkapálózásban félrelökték az asztalt, ami felborult, és minden süti meg

üdítő a földre zuhant.

– Bunyóóóó! – kurjantotta a kilencedikes srác örömmel. Na, kösz, ő is sokat segített.

Aki csak tudott, benyomult a helységbe, és vadul szurkoltak, hogy ki üssön kit. Virág döbbenten állt

az ajtóban, aztán Ricsi félretolta, és berohant a konyhába. Végre, egy értelmes ember. Azonnal

lefogta Gombát, aki dühödten próbálta kitépni magát. Én Kingával együtt Zsoltihoz pattantam, és

felsegítettük. Csapzott volt, a pólója elszakadt, és totál kipirult."