Téged mire tanított a Harry Potter?

Yee egy Potterhead! Én is ugyanígy vagyok vele.:)

A mások elfogadására, a szeretet és a barátság fontosságára tanított leginkább, hogy mindig támaszkodhatok a barátaimra és ez kölcsönös.

Nekem azt tanította, hogy ne hallgassak az előítéletekre. Például én nem vagyok úgy oda a Griffendélért, mint a könyvben mindenki.

Ott van az, hogy a Mardekár évekig nyerte egyhuzamban a házkupát. Aztán Harryék érkezésétől kezdve mindig annyi pluszpontot kaptak, hogy leelőzték őket. Akkor ez nem azt mutatja, hogy a Mardekár diákja eleve jobbak, csak az Aranytrió menti meg a másik házat?

Azt nem mondanám, hogy a könyv tanított meg rá, de megerősítette bennem Dumbledore csodafegyvere, a szeretet hatalmát! Az ember tényleg hihetetlen dolgokra képes a szeretteiért, és aki tud szeretni, az nagyon sok mindentől védve van. Voldemort mindig is erősebb, hatalmasabb volt Harrynél, de őt soha sem vette körül igazi szeretet, és soha nem voltak olyan barátai, mint Harrynek.

Hangsúlyozta továbbá az "alacsonyabb rendűeknek tartottak" iránti viszony fontosságát. Bár Harry és Neville is árva, és Voldemort is az volt, számomra a valódi árvaság Dobby és Sipor képében jelenik meg (+ Winky). Velük tényleg úgy bánnak, mint sok árvával, kiközösítettel, pedig igazából semmi másra nem vágynak, csak egy kis szeretetre. És ha valaki szereti őket, bármire képesek értük. Egy pár kedves, megértő szó csodákra lehet képes! :)

A másik, amit többen is írtak, hogy felhívták a figyelmemet az előítéletek veszélyeire. Én kamaszkoromban olvastam őket, amikor az ember eleve fogékony bizonyos előítéletekre, és a Harry Potter is segített abban, hogy mindenkit olyannak fogadjak el, amilyen (nyilván normális keretek között, nem a halálfalókra gondolok). A könyvben sokszor megjelenik ez (mugli-származásúakkal, házimanókkal, óriásokkal szemben). Ugyanakkor Rowling arra is figyelmeztet, hogy még a legelfogadóbb környezetben is létezik a társadalom megosztottsága, lásd a négy házba való kerülést, és a közöttük lévő versengést. Hiába egy a céluk, mindig vannak kiközösítettek. Pl. a Mardekárt mindenki szidja, a többi ház utálja őket, meg sem próbálnak barátkozni velük, és csodálkoznak, hogy a többségük felnőttként ellenük fordul?

A harmadik dolog az időnyerő esete, amit Dumbledore is mond, hogy a tetteink olyan szerteágazó következményekkel járnak, hogy egyszerűen lehetetlen előre megítélni, mi is fog történni. Emlékszem, akkoriban kerestem ilyen bonyolult összefüggéseket a családomban, és találtam is párat! :)

"A döntéseink, nem pedig a képességeink mutatják meg, kik is vagyunk valójában." - Ez a mondat talán a hét könyv legfontosabb mondata a számomra, és teljes mértékben egyetértek vele. :) Minden döntésednek következményei vannak!

Van viszont negatívum is, ma már nem annyira törődöm ezzel, de kamaszkoromban arra is megtanított, hogy a kedves, csinos lányok a beképzelt alakokra buknak (Lily - James; roxforti lányok - Sirius), és az olyanok, mint (a roxfortos) Piton, esélytelenek a szerelmük elnyerésére! :D

Kb. ennyi így hirtelen. :)

Az #5-ös válaszoló írásában érdekes ez a feminizmus. :) Engem meg pont az idegesített, hogy nem nagyon van benne a férfiakkal egyenrangú, női karakter - mármint az én meglátásom szerint. Már akkoriban szerettem az olyan regényeket, ahol a férfiak és a nők együtt, egyenrangúként szerepelnek, de a Harry Potterben nekem ez hiányzott!

- A legnagyobb mágusok: Dumbledore, Voldemort, korábban Grindelwald mind férfiak.

- A legbátrabb ember a történetben, Piton szintén férfi.

- A három mágiaügyi miniszter mind férfi (sőt az előző is az volt - egyszer utalnak rá). A főosztályvezetők, Kupor, Bumfolt férfiak.

- A Főnix Rendjének tagjainak többsége szintén férfi: Sirius, Lupin, Rémszem, utóbbi képén is többnyire férfiak vannak.

Kik a főszereplő nők a felnőttek körében?

- Bellatrix - aki egy tipikus őrült, akit csak egy férfi parancsai érdekelnek.

- McGalagony - többször is van hangsúlyozva, hogy erős boszorkány, de én ezt annyira nem tapasztalom, a hetedik részben nem bír Pitonnal; az ötödikben simán elkábítják a minisztériumi varázslók, majdnem belehal; és igazából Ő Bellatrix mása, csak nem Voldemortot követi, hanem Dumbledoret.

- Tonks - először egy igazi szerencsétlen szegény, aztán meg depressziós, visszautasított nő (a hetedikben kicsit helyre jön).

- Molly Weasley - tipikus női ábrázolás, szigorú a gyerekekkel, pánikol, a legfontosabb, hogy a gyerekek jól lakjanak, mindennek úgy kell lenni, ahogy Ő akarja. Jó, a végén legyőzi Bellatrixot, de addig egy olyan jelenet sem volt, ahol ne háztartási eszközként használta volna a pálcáját.

Ami a fiatalokat illeti, Hermione eleinte a stréber okoskodó, aztán persze nagyon megszerettem, de mégis inkább Harryék állnak a középpontban a nagy tettek esetében (jó, felnőttként Hermione remélhetőleg egyenrangú lesz a férfiakkal, ahogy pl. Ginny is, de ez nem derül ki biztosra).

Ha megnézitek a horcruxokat, a gyűrűt Dumbledore pusztítja el, a naplót Harry, a medált Ron, a diadémot Crak tüze, a kígyót Neville, Harryt Voldemort, és Hermione? Ő elpusztítja a poharat, az egyetlen esemény, amit nem "látunk" a könyvben, mert Ron utólag elmeséli, hogy az Ő terve volt, Ő nyitotta ki a Titkok Kamráját, tehát Hermione tényleg "csak" leszúrta és kész.

Lehet, hogy ti ezt másképp látjátok, de engem ez kicsit zavart. :)