Csak engem zavart ez nagyon a Szent Johanna Gimiben?

#5: Teljes mértékben egyetértek veled.

Reni, mint karakter, úgy selejt ahogy van. Semmi karakterfejlődése nincs, végig ugyanaz a nyafogós kiscsaj marad. A túlérzékenységéből még előnyt is lehetett volna kovácsolni, ha bepillantást nyerhettünk volna egy depressziós lány életébe, de Reninek semmi komoly problémája nem volt, egyszerűen csak lételeme volt a nyafogás.

Az meg végképp idegesítő, hogy még ízlése sincs. Mindig könyvet olvas, de mindegyikről csak annyit ír, hogy "nagyon jó", nincs további véleménye, ráadásul még egy nyamvadt kedvencet sem tud választani.

A többi karakter is inkább 2-dimenziós kartonpapír-figurákra emlékeztet, mindenkinek adtak 2-3 tulajdonságot, de sem háttérsztorijuk, sem személyes problémáik nincsenek, amik valósághűvé tennék őket. A karakterfejlődés teljes hiánya itt is felfedezhető. Én az első 4 könyvet olvastam, és állítom, hogy a karakterek végig ugyanolyanok maradtak, ami azért is irreális, mert az ember rengeteget változik tizenéves kora alatt, és ezalatt nem csak arra gondolok, hogy más lesz a kedvenc énekese és hasonlók.

Reni szülei pedig röhejesek és minden szempontból alkalmatlanok a gyereknevelésre. A szófogadó, könyvmoly, éltanuló lányukhoz úgy állnak hozzá, mintha egy kezelhetetlen delikvens lenne, problémákat generálnak saját maguknak, és idióta módon korlátozzák Renit, hogy még véletlenül se legyen esélye életképesebbé válni.

Összességében a könyvnek minden téren sok hibája van, de legalább olvasható, mert néhányan a fent említett 2D-s karakterek közül szórakoztatók is tudtak lenni. Kedvelem az írónő humorát.

Én azért emeltem ki pont a cselekmény hiányát a kérdésemben, mert a karakterek kidolgozatlansága és a logikátlanságok ("Hogy lehet, hogy egy elit iskola tele van olyan diákokkal, akiknek az IQ-ja a 70-et sem üti meg, és magasról tesznek a tanulásra illetve az iskolai szabályokra?") sok embernek szúrják a szemét, viszont szerintem a konkrét cselekmény hiánya is elég nagy hiba, mert sehová sem halad a történet.

Az is elég lett volna, ha Reni végül kibújt volna a csigaházából és tett is volna valamit annak érdekében, hogy beleszeressen az iskola ügyeletes Casanovája. Ezt nevezik karakterfejlődésnek, de semmi ilyesmi nem történt. Konkrétan a szájába repült a sültgalamb. Teljesen logikátlan végkifejlet, és nem azért, mert a szívtipró pont a szürke kisegeret választotta, hanem mert a szürke kisegér végül a kisujja megmozdítása nélkül kapta meg azt, amit akart.

Szerintem az SzJG elsősorban három dolog miatt vonzó a kistinik számára. 1: gazdag emberekről szól, 2: a főszereplő csajnak olyannyira nincs személyisége, hogy bárki képes azonosulni vele, 3: a főszereplő elvileg férfi olyan jól néz ki, hogy te soha az életben nem fogsz olyat látni a valóságban. Ez a három dolog, ami a sikeresség lételeme a 11-15 évesek körében. Körülbelül mint a Szürke 50 árnyalatában, aminek szintén nincs semmilyen története, de sokak számára hatalmas vonzereje van, mert a karakterek luxusban élnek, a főszereplő nő 1000-szer kihangsúlyozza, hogy milyen eszméletlenül jól néz ki a pasija, és mert ez a két lábon járó Mr. Tökéletesség érthetetlen okokból pont a jelentéktelen főszereplő nőért van oda meg vissza. Mondjuk az a könyv ráadásként még unalmas is, az SzJG-ben meg legalább vannak jó poénok.