Csak engem zavart ez nagyon a Szent Johanna Gimiben?

Én olvastam pár SZJG könyvet ; Reni élete tényleg színesebb, mint az enyém, elvégre én bementem, túléltem, hazajöttem. Az osztály is egy olyan osztály volt a könyvben, ahova vágyik az ember - valljuk be, egy átlagos gimiben klikkesedések vannak, nincs az, hogy mindenki mindenkit elvisel (lásd GYIK-n rengeteg kérdés).

Mivel nem annak szánta, mint Rowling a HP-t, nem is vártam el, hogy eget rengető dolgok történjenek Renivel. Amit be akart mutatni, azt bemutatta jól, szerintem. Szerintem írni is jól ír.

Ami nem tetszett, hogy Reni néha életképtelen; pl amikor rajzból majdnem megbukik, meg a tanár egy gonosz démon, mert utálja őt; mert ahelyett, hogy lerajzolna akármit a papírra, csak bambán maga elé mered és beadja az üres lapot. Azért gimiben a tanár nem vár rajzra remekműveket, a tanuló legalább tehetne annyit, hogy egy minimális erőfeszítést belefeccöl.

Most nekem azt mondják, rajzolj, a téma, az álom, odafirkálok egy macskát, hogy azzal álmondtam vagy egy holdat, hogy éjszaka álmodunk vagy mit tudom én, nem pedig értetlenül meredek ki a fejemből.

Szerintem ez a tökéletes könyv egy horrorfilm után, a félelmem mindig elpárolog, mert annyira nem történik benne semmi különös, hogy megnyugszom, hogy az én életemben se fog és így el tudok aludni. :)

Szerintem épp elég könyvben van kaland, meg izgalom, én már azt sem bírom egy idő után, ha az izgalom annyi, hogy a fiú és a lány nem jön össze, hanem ilyen bonyodalom van, meg olyan... Szerelmi háromszögek, stb. Én szeretem, ha egy könyvben mindenki boldog, sínen megy az életük, mert még így is lehet érdekes és tartalmas. Épp elég stressz van a való életben.

Viszont az igaz, hogy az SZJG sok sebből vérzik, de ebből én úgy gondolom, hogy nem.

Nem kell tőle sokat várni, én még gimi előtt olvastam először, mert izgalmasnak találtam azt, hogy belelátok egy naagy gimis életébe, mindig elővettem a szünetekben, erre nagyon jó, hogy rávegye a gyerekeket az olvasásra.