Azt mondják, hogy a tini lányok szeretik az idősebb pasikat. Tényleg így van, ha igen miért?

Hát...lehet, hogy mások ezt mondják, de például nálam nem így van. Én túlságosan gyereknek érezném magam egy több évvel idősebb mellett, mert az is vagyok. Szóval én úgyérzem csak korombelibe tudnék beleszeretni.

Figyelj, nálam ez csak annyiból nyilvánul meg, hogy simán vallom, hogy George Cloony jóképű. Ennyi. (nyilván sose kéne, de ez van)

természetes a rajongás, hiszen a velük egykorúak borzasztó idétlenek, mindig beszólnak, meg sértegetnek, az idősebb pasi komolyan veszi, a csajnak nem kell lemenni a fiatalabb alpári szintjére, nőnek érzi magát, úgy érzi felöltözhet, nem csak levetközhet, kibontakozhat, de ugyanakkor simán meghódíthatóvá válik, és egy nőnek nagyon szuper, ha igazi udvarlókkal találkozik, mert manapság ciki csapni a szelet a csajoknak, a beszólogatás és ugratás még vicces, de komolyra fordítva a szót, minden csaj imádja, ha éreztetik vele, hogy szeretik és így tovább, én ilyen szempontom romantikapárti vagyok

Az az igazság, hogy 16 évesen még se fiúnak, se lánynak nem kéne játszania a felnőttet, meg 25-30 éves csávókkal kavarni. Egyszerűen azért, mert akkor még csak nagyon kevesek érnek meg rá. A nőknél ez azért más, mert fizikailag ők 14 éves koruk felett már a "qúrható" kategóriába tartoznak. Ezért össze is tudnak jönni idősebb pasikkal, mert azok hülyék lennének visszautasítani a tini puncit. Na most ebből arra a következtetésre jutni, hogy a nők szellemileg gyorsabban érnek, elég nagy butaság. Ezt személye válogatja, fiúk között ugyanannyi korán érő van, mint lányok között. Csak ugye az ilyen srác nem fog a legtöbb esetben a figyelem középpontjában lenni, ezért a nők azt hiszik, nem is léteznek. Az idióta, kigyúrt, ecset fejű tini gyerek naná hogy egy 10 éves értelmi szintjén fog veletek kommunikálni, lévén a külsejével hódít, nincs szüksége intelligenciára, ami viszont már a hölgyek szégyene.

Igen, fogós kérdés, mert például volt egy kedves történelem tanárunk, aki aztán az én első komolyabb - senkit nem akarok megsérteni - kapcsolatomra hasonlított, de nem volt olyan duci, hanem később, de mindegy, szóval azt mondta, hogy most értékeljétek lányok, hogy szépek vagytok - 14 évesek voltunk - , mert aztán már cska nézegethetitek azokat a fotókat, meg hiába akartok majd kacérak lenni, meg buják, majd visszasírjátok, hogy iylen fiatalon nem rétékeltétek a külsőtöket, mert aztán már csak a gondok jönnek. konkrétan nem azt mondta, hogy beforr a puncink és milyen jó volna majd jövőre, amit most csak elutasítunk, de majdnem, viccesebben mondta, aztán jött a barátnőm, belépett az ajtón és mondta, na tessék, őcsinossága megjött, hát gondolhatod egyből midenki nagyon féltékeny lett és máris egy más alapállásból beszélgettünk a dundi töritanárral, most akkor simán mondhatná rá bárki, hogy milyen undorító, pedig a barátnőm aznak valóban csinos volt, de a hatásvadászat ennyi volt, mert aztán megszületett a harmadik, mega egyedik, meg ki tudja hanyadik gyereke az örökké fiatal feleségétől

mindegy, életem legrosszabb kapcsolata, amit egy számítógépes program adott ki tükéletesnek, kor, külső, érdeklődési kör, minden, tuti jó volt, amikor találkoztunk, amjdnem levágattam a hajam

az ilyen korkülönbségekkel nagyon sokat lehet javítani a beszélgetés fobnalán, intellektuálisan nívósabb, nagyobb kihívás a kapcsolatnak és a környezetnek is, én azt is megértem, ha valaki lecseréli a melós hapsiját, vagy csaját, mert intellektuálisabb kapcsolatra vágyik, mondjuk egy orvosra cseréli, akinek nem kell éjt nap alá téve tépnia száját, hogy valamit végre kihötyöjön, a kor sokat segít az intellektuálisabb kapcsolatokban, petrsze, van aki diploma nélkül is frankón elédelgél, elolvasgat, a kutya se bünteti meg érte

pszichológusra, azok nagyon szenzitívek, azokkal istenien lehet beszélgetni