Lesz valaha valakim? Megérdemlek egyáltalán valakit?

Legyetek őszinték eléggé kicsi az esélye, hogy így lesz valaha valakim igaz? Sokat fogok írni, szóval előre elnézést kérek mindenkitől, de érdekel más véleménye.

Szóval eléggé sok gonddal küszködök és hát megpróbálom leírni ezt. Nagy valószínűséggel a legnagyobb gondom a magány. Ezt senki se fogja elhinni, de sajnos így van. Anyámat nem ismerem és soha nem is ismertem, testvéreim nincsenek és soha egyetlen egy barátom se volt. Eddigi életem során csak 1 emberrel beszélgettem el normálisan és az a pszichológusom. Most sok kérdés merülhetett fel benned. Minek nekem pszichológus? Röviden és tömören megakartam ölni magam (Még most is!), de sajnos rám találtak és még időben. Ezután elkellett mennem pszichológushoz. A külsőmről annyit mondok, hogy az öngyilkosságom előtt volt egy lány, aki megakart engem ismerni, de akkor már rég meghoztam a döntést és ezért nem hagytam, hogy közel kerüljön hozzám. 176 cm magas vagyok és 65 kg voltam, de a sok stressz és egyéb problémák miatt 56kgra fogytam. Naponta 1szer eszek és állandóan a hányinger és a szédülés gyötör. Semmire se vagyok allergiás, ha az lennék, mennyivel könnyebb dolgom lenne meghalni. Barna hajam és szemem van, szerintem ezzel adtam külső leírást. Elméletem szerint, azért vagyok itt, hogy magányosan szenvedjem végig az életet, aztán egy csontvázzá változzak, habár már most is egy 2 lábon járó hulla vagyok. Mint említettem senkim nincs, de nem vagyok elhanyagolt. Rendes ruhákban járok, nem pawas kifésült hajat hordok, csak hát belülről felemésztem magam szép lassan. Sokszor észre veszem, hogy magamhoz beszélek a tükörben :/. Ha egy lány néz engem, akkor elhitetem magammal, hogy a falat nézni mögöttem és nem engem, ha oda is jön egy lány, akkor meg az, hogy előttem van egy ember, akit csak én nem látok és hozzá beszél :/. Szerintem ezeknek több a reális esélye, mint hogy engem néz vagy velem akar beszélni. Persze most mondhatod, hogy akkor minek nekem kapcsolat… DE nekem nem feltétlen kapcsolat kéne, hanem egy barát vagy valaki, aki valami értelmet visz az életemben és nem leszek magányos. Hogy tudnék megnyílni embereknek? Hogy tudnék beszélgetni? Hogy lehet megtanulni beszélgetni? Egyáltalán nekem jár a nem magányos lét? Vagy szerintetek lesz valaha valakim? Vagy hagyjam az egészet és csendben halálozzak el? ÉS jöhet az, hogy várjam ki a végét hátha lesz valami és nincs semmi jósdám, de tudom, hogy nekem soha nem lesz jó. Soha nem volt és soha nem is lesz. Erre vagyok ítélve és elfogadtam, beletörődtem a sorsomba. Szabadidőmben olvasok és ennyi. Egésznap olvasok minden féléről, csak legyen valami.

17F