Hogyan lehet ezt normálisam kezelni?

2,5 után szakított velem a barátom. A kapcsolatunk alatt voltak problémák, kisebb nagyobb veszekedések, de hát kinél nincsenek ilyenek, főleg, ha még csak 19 évesek vagytok és osztálytársak... Nyáron munka miatt összeköltöztünk. Szeptemberbe én elmentem máshova tanulni Ő pedig maradt a régi sulinkba. Azt vettem észre, hogy szépen fokozatosan épűl le a kapcaolatunk. Lett egy haverja, aki engem mióta megláttuk egymást utál és minden szabad idejét vele töltötte. Amikor úgy hozta a sors, hogy együtt voltunk azt vettem észre, hogy teljesen máshol jár, nyomkodta a telefonját. Egy hónap után , mikor úgy döntöttem vissza megyek a sulinkba volt egy beszélgetésünk, és akkor is felmerűlt a szakítás gondolata, de akkor azt mondta szeretné megjavítani, mert ezt ő nem tudja elengedni. 3 hétig húztuk, mikor megint ugyan azt éreztem. Akkor felhívott es elmondga, hogy ezt nem tudja folytatni hogy már nem érzi magát szerelmesnek. Én elfogadtam. Nagyon rossz volt, de mi mást tehettem volna. Másnao eljött hozzám, elvitte a cuccait. Közben beszélgettünk. Ő jobban sírt, mint én. Megölelt és úgy kapaszkodott belém, hogy már ez is marha gyanú volt. 2 napig facen irogatott, mintha mi sem történt volna, majd vissza mentünk a suliba. Úgy nézett ki, mint akit én hagytam el... napokig rá se lehetett ismerni. Közben már azt hallottam vissza, hogy már kinézett valakit magának...szakítás után egy héttel együtt dolgoztunk. Túlságosan is rendes volt, valahanyszor elment mögöttem hozzám ért, felajánlotta, hogy még szerez nekem beugros melót, stb. Este áthívott magához. Annak reményébe mentem, hogy elmondja a valós okát, hogy miért hagyott el. Ittunk és folyamatosan arról beszeltem, hogy tudom, hogy csak idő kell neki és rájön. Közölte, hogy már nem szeret és szabad akar lenni, kiakar próbálni új dolgokat, gondolom ezt nem kell részleteznem, hogy mit jelent. Értetlenkedtem, hogy miért hívott át. Azt mondta mert hiányzom neki. Egész este hozzám bújt. Lefeküdtünk egymással, afféle búcsúból. Összebújva aludtunk el és keltünk fel. Masnap haza vitt és meg aznap este rám írt, hogy köszöni az őszínte beszélgetést. Megbeszeltük, hogy másnap este átjön még egy búcsúra. Ájött. Azt akartam mutatni, hogy nem akarok már tőle én sem többet és láttam, nem érti utána miért nem bújok hozzá. Megbeszéltük hogy találkozunk két nappal később is. Aznap a találkozó előtt egy órával felhívott, hogy Ő ezt nem tudja csinálni, mert ha folytatjuk és továbbra is beszélünk, akkor nem tudja ezt lezárni, és nem tud újat kipróbálni. Akkor megbeszeltük, hogy minden kontaktot megszakítunk. Csak amit muszáj a suliba és semmi több. Magy elhatározásomba kerűlt, de úgy gondolom sikerült teljesítenem. Köszönésen kívűl nem kezdemenyezek semmit es ő sem... igen ám, de most a legjobb barátnőmmel akar folyamatosan lógni akit eddig ki nem állhatott. Minden reggel, amíg nem erek be, vele beszélget, rá ír random és szó szerint a semmiről beszélnek. Pár napja bulizni voltam. Már eléggé jól éreztem magam, mikor fél 11kor rám írt egy olyan dolog miatt ami full abszurd. Természetesen nem reagáltam rá, mivek ahhoz a dologhoz már semmi köze... végig hallgatta a beszámolomat a suliba, hogy milyen jó buli volt, majd miután elmentem a barátnőmet kerdezgette, hogy hogy vagyok, meg örűl, hogy eljárok minden fele...az egyik volt tanárunkra is ráírt, hogy mit gondol, hogy érzem én magam... mindeközben vissza hallottam, hogy még együtt voltunk mikor csajozási tippeket kért valakitől... és zavaros. Nem tudom, hogy jó megoldas-e, hogy igyekszem nem foglalkozni vele?! Hozzá teszem nagyon fáj, mert én meg mindig szeretem. Csak nem értem, ha ennyire megakart tőlem szabadulni, miért lett hirtelen jóba a legjobb barátnőmmel, és random minek ír rám, szombatbeste fél 11 órakor?? Szeretném ezt a helyzetet érett felnőtt nő módjara kezelni, még ha csak 19 éves is vagyok. Tanácsokat várnek, hogy ilyen helyzetben mi a helyes döntés, hogyan viselkedjek a jelenlétében?