Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Párkapcsolatok » Féltékenység vagy irigység?

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Féltékenység vagy irigység?

Figyelt kérdés

(Bocsánat a címért csak nem tudtam igazán pontosan leírni hogy mi ez.)

18 éves srác vagyok és egy hamarosan egy éves távkapcsolattal rendelkezek (180km). Nagyon jól megy a kapcsolat és itt leszögezném hogy igazából nem féltékenységről van szó, csak valami hasonlóról.


Sosem féltettem barátnőmet attól hogy mást választana helyettem vagy valami, de beteges módon rosszul vagyok ha nem velem törődik.


Ha például elmegy valahova, akkor mindig rossz érzésem van, hogy úristen most nem tud velem foglalkozni. Nem tiltok meg neki semmit, meg sosem szólom meg hogy mit tegyen, mert természetesen tisztában vagyok vele, hogy felesleges, és csak többet ártok vele mint használok.

De mindig szomorú vagyok (néha rendes depressziós) ezekben az esetekben, és ezt ő is látja, és elrontja mindkettőnk kedvét, persze sosem volt belőle probléma, mert mindig meg tudjuk beszélni ha baj van. Érzésnek olyannak tudnám leírni, hogy szinte irigy vagy másokra hogy vele(a barátnőmmel) lehet, és hogy velük törődik. Ezek igazából csak rajtam jelentkeznek, rajta nem igazán, max egészséges határok között.

Szóval szeretnék megváltozni, mert a kapcsolatunk érdekében ez fontos lenne.


Az lenne a kérdésem, hogy van-e még valaki aki ilyeneket tapasztal vagy tapasztalt magán, és hogy hogyan lehet ezt leküzdeni? Elmúlik magától, vagy csinálni kell valamit, vagy el kellene menni mondjuk pszichológushoz?

Válaszokat előre is köszönöm.



2020. júl. 14. 03:09
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

"és egy hamarosan egy éves távkapcsolattal rendelkezek (180km). Nagyon jól megy a kapcsolat"

180 km távolságban persze, hogy jól megy egy kapcsolat

Majd ha összebútoroztok akkor látszik meg, hogy valóban megy e nektek a dolog vagy sem

Túl sokat törődsz a barátnőd magánéletével, neki is joga van élni attól, hogy veled jár

Neked nincsnenek barátaid? Ha nincsenek akkor szerezz őket és te is csinálj programokat velük magadnak

Nem szabad ilyen fokon kisajátitani valakit mert ez válóok lehet egy kapcsolatban,ha ilyen szinten beleszólsz a magánéletébe és a szabadidejébe

Engedni kell neki is egy kis időt, hogy azt csináljon amit akar nemcsak távkapcsolatban hanem ha összeköltöznétek akkor is mert ha nem akkor nagyon gyorsan vége lesz a kapcsolatnak ha ennyire ki akarod sajátítani a barátnődet

2020. júl. 14. 03:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
75%
Ezt úgy lehet leküzdeni, hogy nem élsz távkapcsolatban.
2020. júl. 14. 04:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
75%
Szegény persze hogy "ki akarja sajátítani", gondolom igen keveset látja. Ezért nem jó a távkapcsolat, így képtelenség egészséges keretek között csinálni bármit is.
2020. júl. 14. 04:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:

Pont ezaz hogy nem szólok bele, mert tisztában vagyok vele.


Vannak barátaim és szervezek én is programokat. Próbálok mindig akkorra szervezni mikor neki van, csak hát nem mindig sikerül. Megpróbálok a legkevesebbet beleszólni a magánéletébe, sőt kb semmit nem szoktam úgy megmondani neki, megbeszélem vele, és ha úgy érzi akkor megtesz pár változtatást a kedvemért, és ez kölcsönösen működik. Amúgy azért feltűnő a "hiánya" mivel kb szó szerint mindig egymással foglalkozunk. Igazat megvallva neki van kevesebb ismeretsége, szóval legbelül azért örülök mikor elmegy, vagy csinál valamit. Tökre meg vagyok ijedve mikor ilyen vagyok,mert félek hogy valamit rosszul csinálok. Féltem a kapcsolatot, mert nagyon szeretem.



Inkább magamat hibáztatom a saját hülyeségemért. Azért írtam ki a kérdést hogy mit lehetne ezzel tenni? Sokat hallottam erről a "Kisajátításos" meg "Mérgező" kapcsolatról, és eskü nagyon félek, mert nem szeretném hogy miattam ilyen legyen, de egyelőre elég akaratos vagyok magammal szemben, hogy ilyenbe márpedig akkor sem sodorhatom a kapcsolatot, túlságosan lelkiismeretes vagyok :,D

De persze a fene se tudja mit hoz a jövő.

2020. júl. 14. 04:13
 5/7 anonim ***** válasza:
100%

Ha nem szólsz bele túlságosan abba, hogy mit csinál a szabadidejében rajtad kivűl akkor nem lesz gond

Valamennyi teret és szabadidőt engedni kell neki is különben vége lesz a kapcsolatodnak

2020. júl. 14. 04:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
100%

Az, hogy a "depressziós" éneddel ilyenkor leterheled és babusgatnia kell, már mérgező egy adott szintig. Túl nagy a távolság hogy ez a probléma eltűnjön, talán már az se segítene ha összeköltöznétek, mert annyira vágysz a társaságára és hogy rád figyeljen, hogy akkor amikor ez nem történik meg, bezuhansz magadba.


Hiába beszélsz a barátaidról, mondod hogy egész nap egymással foglalkoztok. Magyarul a fejedben folyamatosan ott van és akarja a következő adag barátnőt, még ha 180 km-re is van, hisz bármikor elérhető volt addig. Akar tudni róla, hogy mi van vele, hogy beszéljen hozzá és foglalkozzon vele, így lett betanítva. Valószínűleg ezért van az hogyha eltűnik, akkor rögtön retteg hogy mi lesz és vágyik a következő adagra, valamiféle elvonási tünetekkel. Olyan mint mikor elutazol pl. pihenni és nincs net, úgy érzed mintha kimaradnál mindenből, mert nem tudsz a hírekről/kapcsolatban lenni másokkal. Annyira felvannak pörgetve az ingereid, hogy szükségesnek érzed azok kielégítését.


Túlságosan támaszkodsz rá és egynek látod magatokat, nem két különálló személynek saját élettel. Lehet a tudatosan az van benned hogy pedig így van, hogyne tudnád, de a reakcióid nem azt mutatják hogy tudat alatt ugyanez lenne. Ezt vonta maga után ez az állandó egymással foglalkozás, még a programokat is úgy szervezted hogy akkor legyenek amikor a barátnőidé, hogy utána azonnal elérhesd.


El kellene kezdeni ténylegesen élned a saját életed és elszakadni tőle egy egészséges szintre, ha nem megy egyedül, akkor szakemberrel. Maga a távkapcsolat viszont nem lesz jobb sajnos, hiányozni fog, rá gondolsz (ami normális) és vele akarsz lenni (ami normális). Csak az a gond hogy nem fogtok tudni.

2020. júl. 14. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:

Magyarul ahogy az eddigi válaszokból felfogtam, az összeköltözés TALÁN lehet hogy megoldaná ezt a problémát, és valahogy én is úgy érzem, mivel, ha magamba nézek, egy csomó ilyen "elszomorodás"os eset be sem következett volna, ha tényleg ott lenne velem fizikailag is.

De sajnos jelenleg nem áll ez módunkban, mivel mindketten középiskolás tanulók vagyunk.


Lehet elmegyek majd valami szakemberhez, hogy addig is azt az időt kibírjuk, mert érte érdemes várni úgy érzem. RÁ IGEN! És minden erőmmel azon leszek hogy javítsak a saját dolgaimon. Köszönöm a válaszokat, de szívesen várom a további hozzászólásokat.

2020. júl. 14. 14:22

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!