Emberek hogy léptetek túl a szakításon? Nektek volt hasonló? És arről mit gondoltok?

2 és fél éves kapcsolatomnak lett vége 2 nappal ezelőtt,a barátommal szenvedélyes és hullámzó kapcsolatunk volt de nagyon szerettük egymást (vagyis én őt nagyon) 1 héttel ezelőtt össze vesztünk és letiltottam facen nem is beszéltünk aztán 2 nappal ezelőtt felhivott hogy találkozzunk, beszéljünk és elmondta hogy nem akarja folytatni mert mindig megsértődűnk és parancsolgatunk egymásnak ezt mind sírva mondta el nekem és azt mondta szeret, és hogy lehet hogy rossz döntést hozz,és a kapcsolatot akarja tartani, szóval az első kérdésem hogy ha egy ember annyira szeret akkor miért szakít? Miért nem akarja megbeszélni? Teljesen össze törtem ez volt az első hosszú kapcsolatom és az első hogy velem szakítottak nem tudom mit tegyek folyamatosan sírok és azon gondolkodom mennyire vissza akarom kapni de az egom nem hagyja hogy konyorogjek neki várom hogy azt írja sajnálom de tudom hogy az lenne bennem hogy nem szeret igazán ha tudott velem szakitani. Szóval csak nem akarok sírni nem akarom a fájdalmat érezni de még a képeket se bírom kitorolni, folyamatosan nézem a közös képeket/videókat. Ti mit tettetek hogy ne fáljon annyira?