Félek megnyílni a barátom előtt? 18/L

Amióta ismerjük egymást (ami nem hosszú idő), rengeteget beszélünk egymással (szó szerint), elég komoly dolgokról is (tudom, hogy ez alapvető kell, hogy legyen egy párkapcsolatban. Azért mondtam el mégis, mert azt tapasztalom, hogy sokan mégis mindig csak felszínes dolgokról beszélgetnek a partnerükkel.).

Történtek velem olyan dolgok, amiket szinte senkinek nem mondtam még el. Néha utaltam rájuk előtte, de sosem kérdezte meg, hogy akarok-e róla mesélni, vagy hogy szívesen meghallgat, ha szeretném. Gondolom arra vár, hogy ha készen állok, akkor elmondom majd neki. Viszont egyrészt jól esne egy kis bátorítás tőle, mint magamtól csak úgy belekezdeni. Mert el szeretném neki mondani ezeket a dolgokat. Úgy érzem, hogy addig nem tudok igazán közel kerülni hozzá, amíg meg nem osztom vele ezeket. Viszont, nagyon gátlásos is vagyok, meg érzékeny, és biztos vagyok benne, hogy közben elsírnám magamat. Félek, hogy erre mit lépne ő. Nem szeretek mások előtt sírni, ez egyfajta gyenge pontom, sebezhetőnek érzem így magamat. Ezért eddig nem hozakodtam elő a témával, de egyre inkább érzem, hogy nem tudok rendesen megnyílni neki, ridegnek tűnök, és emiatt talán elbizonytalanodik. Valaki tudna tanácsot adni?