Ti összejönnétek ilyen körülmények között egy pasival?

Pár hónapja megismertem egy jóképű, kedves, és illemtudó srácot. Izmos, láthatóan ad magára, és jó minőségű, szép ruhákban jár. Eleinte azt hittem hogy egy beképzelt **fej, aki egész nap csak a konditeremben van és az izmait nézegeti, de amikor megismertem, rájöttem hogy ellentéte a gondolataimnak. Nagyon jó fej, értelmes, céltudatos ember. Hetek alatt beleszerettem, és a kapcsolatunk komolyodásával bemutattuk egymást szüleinknek. Anyuékat is nagyon lazán kezelte, látták rajta hogy művelt, illemtudó ember, és kedvelik. Viszont amikor én mentem el hozzájuk, azt hittem kiesik a szívem a helyéről, és ott esem össze. A házuk egy eléggé romos, régi parasztház, és belülről sem szebb mint amilyennek kívülről tűnik. A szülei bunkók, illetlenek és műveletlenek, el sem tudom hinni hogy ő a gyerekük. De kiderült igen, csak valami csoda folytán, nem a szülei példáját követte, hanem a keresztapjáét, aki mindig a jó útra terelte, ha valamelyik hülye őse valami balgaságot mondott. Persze, nem fogom a helyzete miatt otthagyni, mert tényleg nagyon szeretem, és nem érdekel hol lakik, kik között, csak az, hogy engem szeret, és mindent megad amit én elvárok a kapcsolattól, sőt, még többet is. De ha előbb mutatott volna be, és utána ismertem volna meg jobban,... nem ismertem volna meg jobban. Ott hagytam volna faképnél. Nektek mennyire számít hogy a srác miylen körülmények között él? (Tényleg rosszabb az átlagnál a helyzete, de ő az átlag felett van..)