Mit tegyek? 18/L

Van egy fiú, akivel körülbelül 4 hónapja vagyok együtt, és nemrég szóba került nálunk a szakítás, mert rengeteget veszekedtünk, és valahogy nem működött a dolog.

Amikor azonban én kimondtam a búcsúszót, a fiú -aki annyira támogatta, hogy jobb lenne most mindkettőnknek, ha vége lenne- megijedt és kétségbeesetten próbált visszaszerezni.Megsajnáltam és időt kértem.A fiú azóta folyamatosan csak keres, hív, találkozni akar és állandóan olyan képeket tölt fel, amiről süt, hogy fülig szerelmes belém...Itt az a gond, hogy nekem akármennyire is tetszik ez a változás, előtte rengetegszer megbántott és már képtelen vagyok szeretni, akármennyire is próbálkozom, nem tudom, annyi minden van már a számláján.Undorodom a gondolattól, hogy valaha lefeküdtem vele, és már, ha csak spontán napközben eszembe jut se leszek tőle attól boldog, hogy ő van nekem.

Mégsem merem ezt elmondani neki, nem merek vele szakítani, mert egész egyszerűen hálátlannak és gonosznak érzem magam.Hálátlannak, mert eldobok magamtól egy olyan embert, aki tudna szeretni.És gonosznak, mert végtelenül megbántanám azzal, ha azt mondanám neki, hogy vége...

Rettegek attól, hogy nem lesz más, mert őt így eldobom, és folyton eszembe jut, hogy mi van, ha ő a nagy Ő, és végzetes hibát követek el, ha otthagyom.. de tényleg nem tudom már szeretni, pedig igyekszem, de nem megy.

Tudom, most bolondnak nézhettek, de tényleg én már a végsőkig el vagyok keseredve és fogalmam sincs mitévő legyek...