18 évesen összeköltözni korai?

4 hónapja vagytok együtt, de összeköltöznél vele már ilyen korán? Sőt, elég érdekes hogy nálatok van mióta.

Ha szakítotok mi lesz? A közös életben meg még több nehézség lesz. Mosás, takarítás, stb. Budapesten meg főleg...felelőtlenség még nektek ez.

Csak 2 kérdés:

Ha szakítotok/összevesztek/különmentek akkor te hova és kihez fogsz menni Budapesten?!

Vagy, ha még is te maradsz az albérletben és ő megy el, miből fogod fizetni egyedül?!

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Mi sem költöztünk össze, pedig harmadik éve vagyunk együtt Bp.-n egyetemen. Tudom, hogy most együtt laktok, de mivel ott vannak a szüleitek, ez más tészta. Én akkor azt éreztem, hogy ez vmiféle elvárás, de nem. Mindenki elfogadta, sőt örült is neki, hogy nem költözünk össze; ez engem is megnyugtatott. Meg akkor te lennél a "háziasszony", szóval nemcsak magadról kellene gondoskodnod, ami 18 évesen még elég nagy feladat, pláne munka mellett. Az első 1-2 hétben még minden szép és jó lenne (talán most is úgy érzed), de ha bejönnek a vizsgák, vagy csak fárasztó napod volt, akkor borzalmas.

Belegondolva még ha ott vagytok egymás mellett, nem nagyon fogtok randira menni, üldögélni egymás mellett egy padon, madárcsicsergéssel,... Csak beültök tv-t nézni, vagy tanultok; egymás mellett éltek. Megszokjátok egymást és a srácot semmi sem motiválja majd, hogy pedálozzon (virág, színház, buli,...).

Jaj.. Mindenki annyira tudja mondani a negatívumokat. :)

Természetes, hogy "befogadtátok". Abban egyetértek az előttem válaszolókkal, hogy teljesen más, ha úgy laktok együtt, hogy ott vannak a szülők, minth egyedül laknátok. Abban is egyetértek, hogy felelősség. Azzal sincs baj, hogy anyukád ad pénzt, te is dolgozol, a barátod is, gyakorlatilag lesz miből megélni. Most leírom az én példámat, és hidd el, ha ugyan ezt a kérdést kiírnám, az emberek 99%-a le akarna beszélni róla, pont ezért nem teszem.

18 éves vagyok (nyár végén töltöm a 19-et) de nem ez tesz egy embert felnőtté, kérlek. Egy ember, akkor számít felnőttnek, amikor gondolkodásban és viselkedésben megérik hozzá. Na ezt most magadról csak te tudod eldönteni. 26 éves a barátom (nem érdekel kinek sok ez a korkülönbség, köszönöm) és érettségi után úgyszintén Budapestre tervezünk összeköltözni (több órára a családunktól). 7 hónapja vagyunk együtt, tehát nem évek óta. És nyilván most jöhetnek a rosszakaró kommentek és a húdebölcs emberek, akik megmondják hogy fél év múlva szakítani fogunk. Ha sor kerülne rá, lenne hova mennem, azért jó ha egy ilyen helyet te is biztosítasz valahol. De én teljesen biztos vagyok abban, hogy nem lesz ebből gond.

Magadat te ismered, neked kell tudni, hogy elbírnál-e egy ilyen feladattal. Mi nem dönthetünk helyetted, hiszen mi ebből csak annyit látunk hogy "4 hónap, 18 év kontra 21 év". Ezek csak számok, amik nem jelentenek semmit. Semmivel nem jobb az, ha valaki 4 év után költözik össze a szerelmével, mint ha 4 hónap után. A kor sem mérvadó, már leírtam, nem ez tesz valakit felnőtté. Az meg hogy ez olyan embereknek nem tetszik, akik gyakorlatilag "senkik" (hiszen nincs közünk hozzád semmilyen tekintetben) kit érdekel? Már bocsánat. A te, illetve ti életetekről van szó, beszéljétek meg, mérlegeljétek EGYÜTT, hiszen ezen van a hangsúly. Nem mi fogunk veled lakni, hanem ő. És hidd el, hogy ennek a dolognak nem csak rossz oldala van. Jó oldala az például hogy nem kell idegenekkel laknod (én nem tudnék valószínűleg). Pozitívum, hogy ha komoly a kapcsolatotok, akkor meglehet hogy ez nem hátrányként szolgál majd, hanem előreviszi a kapcsolatotokat. Az pedig egyáltalán nem lehet mérvadó hogy "háziasszony válik belőled", mert ez hülyeség. Ha őszinte a kapcsolatotok, és egy FÉRFIRÓL van szó, akkor be fog segíteni. Máskülönben ha évekkel később már gyereket szeretnétek, abban sem fog segíteni? Egy férfi nem ilyen. Nem azt mondom, hogy térjünk vissza a régi időkre, mikor teljesen elfogadott volt 18 évesen már szülni is akár. De 18-19 évesen, érettségi után, megalapozni egy életet, azzal akit szeretsz, még nem bűn.

Én többek között azért is lettem ebben ennyire magabiztos, mert már ki akarok szabadulni a városból, amiben 18 évig éltem. Az is segített, hogy amióta együtt vagyok a barátommal, megkomolyodtam és megértettem, mi az hogy "megtalálni a Nagy Őt". Mesekedvelő vagyok, tény, de ez nem illúzió.

Természetes, ha tartasz ettől, de ezért is írtam, hogy csak te tudsz segíteni ezen, csak te tudod azt, hogy hogy állnál hozzá, ha vita alakulna ki köztetek (ha volt már rá példa, az jó alap), hogyan tudnátok megoldani, hogy viszonyultok egymáshoz. Ezeket csak te ismered, és neked kell mérlegelni. Ha elég érettnek gondolod magad ahhoz, hogy együtt lakj vele, akkor merj belevágni. Mennyivel jobb ha egy teljesen idegen közegbe kerülsz? Ha netalántán történne valami, addigra talán lesznek jó barátaid, de ha nem, és kénytelen leszel idegenek közé menni, akkor is elmondhatod, hogy te megpróbáltad. Nem a világ végére mész, nem idegen nyelven kell beszélned. Hahó, ez még nem tragédia. Csupán felelősség. Ha nem érzed még magad késznek erre, azzal sincs semmi baj, csak ezt tudasd a barátoddal.

Ha nem vagy biztos magadban, és mégis másokhoz költözöl inkább, esetleg írj egy üzenetet, és szívesen írok a tapasztalataimról, ha összeköltöztünk. Hasonló helyzetben vagyunk, talán segít dönteni, még ha nem is most, akkor később. :)