Hogyan dolgoztátok/dolgoznátok fel a biztonság elvesztését? Mennyi ideig tartott,míg elgyászoltátok a szakítást és újra önmagatokra találtatok?

Gondolom úgy, h azt hitte a kulcsszavakat írja,

Picit máshogy kell gondolkodnod. Ne félj az elvesztésétől, hanem élvezd ki, ameddig tart. Ne arra gondolj, hogy mi lesz, ha egyedül leszel, hanem legyél boldog, ameddig ott van melletted. A szakítás biztos fájni fog, de addig ne gondolj ilyesmire, ameddig együtt vagytok.:)

Sajnos az ilyenre nincsen fájdalommentes módszer. Valakinek mindig rosszabb. Ha tovább akarsz lépni, akkor ezt be kell vállalnod. Átadtátok egymásnak, amire szükségetek volt és most menni kell tovább. Nincs értelme ezt tovább húzni. A szürkeség mindennél rosszabb. Inkább legyen egy ideig fekete, aztán jöhet újból a fehér, különben örökké szürke marad minden. Úgy értem, hogy a változásnak törvényszerűen része a fájdalom. Ha változást akarsz, akkor tudatosan bele kell menni a fájdalomba, át kell élni a katarzist, hogy utána az örvény mélyéről újra fel tudd építeni magadat, sokkal erősebbre, mint amilyen előtte voltál.