Van egy lány, akit szeretek, ő nem szeret. Úgyhogy azt csinálom, hogy folyton leadom a drótot a szüleinek, akik rettentően szigorúak és vallásosak, így szabotálom az összes párkapcsolatát. Ritka mocsok dolog?

És mindig sikerrel járok. A szülők egyfajta őrangyalnak hisznek - talán az is vagyok, önkéntlenül, hiszen ritka férgek akarják a mancsukat rátenni - de mindeközben szurokfekete gyűlölet hajt, aminek a célja egy dolog: hogy ne legyen boldog mással, csak velem.

Kezdem már olyan szinten gyűlölni a csajt is, hogy úgy érzem, tumorként telepszik rám a puszta léte, és ólomsúllyal húz a mélybe.

Mit tegyek, mert ez már marhára nem egészséges?

Nem tudom elfelejteni, sehogy sem. Volt, hogy két hónapig rá sem néztem. Volt, hogy próbálkoztam más lányokkal, de végül aztán nem bírtam tovább.

A legdurvább az egészben, tudom, ezoterikus fszságnak hat, vagy elszállós Namaste-t mormoló marhaságnak, de néha olyan, mintha megérezném, mi történik vele, és általában ilyenkor tényleg történik valami vele.

Olyan ez, mint valami átok, mert tudom, hogy ha végül valamilyen csoda folytán belém is szeretne, és össze akarna jönni velem, már nem tudnék mást, csak gyűlölni.