Legjobb barátomnak elmondtam hogy szerelmes vagyok bele, de ő ezt nem viszonozza, most mi lesz a kapcsolatunkkal?

Egy az egyben ugyan ilyen helyzetben voltam régebben. Először csak barátok voltunk, de az egyik barátnőm megkért, hogy a srácot segítsek összehozni az ő unokatesójával, és én igent mondtam. Azonban mialatt ezen "mesterkedtem" rá kellett döbbenjek, hogy hoppá! Én magam is szeretem az illetőt, és sokáig tagadtam még magam előtt is, mert úgy gondoltam nem éri meg kockáztatni a barátságunk, és úgy voltam vele biztos csak fellángolás. Nem az volt, és egyre inkább éreztem, hogy beszeélnem kell vele, mert meg kellet adnom az esélyt arra, hogy nem bizonytalanságban éljek. Elmondtam neki, hogy többet érzek iránta, mint barátság, de félek, mert nem akarom a barátságunkat kockáztatni. Erre ő azt mondta SOHA nem lehet közöttünk semmi. Rettenetesen fájt az a szó, hogy SOHA, és ezek után is próbáltam őt keresni, persze csak, mint barát, de ő a legminimálisabb esetben reagált csak. Nagyon bántott a dolog, de később rá kellett döbbenjek - majd maga is elismerte - hogy kellett az az idő, amég tisztázódnak és csillapulnak bennem ezek az érzések. Amikor pedig úgy éreztem valóban tudunk úgy beszélgetni, hogy nem remeg a gyomrom a közelében a szerelemtől, mindent átbeszéltünk. A csavar a dologban az, hpogy annyira sikerült összeboronálni a lánnyal, hogy tényleg összejöttek, és mialatt én a fiú fülébe duruzsoltam a másik lányról, azalatt én kellettem volna neki, de úgy volt vele, ha egy másik lányt ajánlgatok, akkor biztos nem érzek iránta semmit, és letett rólam....

Mindegy, a lényeg a lényeg, hogy miután letelt azaz idő, amég nem találkoztunk és temettem az érzéseim, azután újra a legjobb barátok lettünk, és szorosabb a kapocs közöttünk, mint valaha is volt. Ennek már 13 éve, tavaly én voltam az esküvőjén a ceremónia mester, az én közelgő esküvőmön pedig ő lesz a tanúm, a későbbiekben a gyerekem keresztapja.

Szóval van remény a happy endre, és bocsi, hogy ilyen hosszan írtam.