Hogyan érhetném el, hogy kicsit magába nézzen és elgondolkozzon, hogy a szavaknak és tetteknek súlya van?

Egy ideje randiztam egy lánnyal, már az első alkalomnál éreztem, hogy ez több, mint az utóbbiak. Nagyon jól elvoltunk, életem egyik legboldogabb szakasza volt, aztán egy hirtelen pálfordulatot vett az egész. Először csak elfoglalt volt, aztán alig-alig beszéltünk. Én elmondtam neki, hogy érzem, hogy valami baj van és azt mondta idő kell még ennek, miközben sokszor beszéltük, hogy nem sietjük el a dolgokat..és nem is tettük.

Úgy csókolt, mint még soha senki, úgy ölelt, hogy tényleg melegséggel töltött fel.

Ezek mellett sok célzást tett a jövőnkkel kapcsolatban (gondolok itt olyan dolgokra, hogy a szülei majd mennyire FOGNAK szeretni engem és hasonló dolgok), ráadásul hónapokkal előre tervezett.

Megbeszéltük, hogy találkozunk és elmondja, mi történt. Gyanakszom arra, hogy talált valakit magának.

Mit tegyek? Tudom, hogy mi vár rám, nem is fogom erőltetni a dolgokat, továbbállok, viszont szeretném kicsit rávilágítani a dolgokra, hogy ilyet nem tehet, hogy valakinek össze-vissza mond minden szépet s jót, aztán elfut, mint egy gyáva kutya. Úgy érzem, hülyét csináltam magambol és mindent, amit tettem érte értelmetlen volt, kidobott idő.

Kiváncsi vagyok, ti mit mondanátok neki, hogy egy csöppet elszégyellje magát és érezze magát rosszul emiatt..fiatal még, tanuljon belőle.