Kiszerettem volna belole ettol?

egy hosszabb ideje tartó kapcsolatnál ezek a leírt dolgok mint normálisak... miután elmúlik a rózsaszín köd, elkezditek látni egymás igazi énét, és szúrja a szemeteket a negatív tulajdonság a szerelmetekben. Ezt kell észrevenni, és nem pedig a másik szemére hányni, ahogy a barátod tette... Oké, te is dolgozhatsz a változáson, mert azzal magadnak is jót teszel, de ha meg is változol, úgyis kap majd valamait a barátod, ami nem tetszik. Tehát itt ő is kell változzon: elfogadjon téged olyannak, amilyen vagy. Mert biztos benne is vannak hibák. Ha ennyire meg tudjátok beszélni a dolgaitokat, üljetek le papírral és ceruzával, írjtok le mit szerettek és mit nem egymásban, és mutassátok meg a másiknak. De ezt csak nyugodt pillanatban tegyétek. Az őszinteség mindig segít, de ne sértegessétek egymást. Nem kérheti a barátod, hogy változz meg, a változás csak önszántadból mehet végbe...

Normális, hogy laposodik a kapcsolat, ha erősek vagytok, a szerelem elmúltával kialakul egy általános szeretet-kötelék, amivel ha beéritek, sokáig együtt tudtok maradni. Ha nem, ha vágytok a szerelemre (ami múlandó, akárkivel vagy együtt), akkor szétmentek, és keresitek az újabb fellángolást.

Kedves fiatal Leány!

Látom, megcsapott a szele a szerelemnek. S még most is tart nálad... de már nem ugyanúgy, mint akkor, a kezdetén... ugye?

Ezek az érzések, érzelmek teljesen természetesek a te korodban. Tartozni szeretnél valakihez.

Úgy nevezzük: vágyakozás, s a vágyaink kielégítése Más személy által. S persze a vágyakozás nem pusztán testi vágyakozást jelent, nyilvánvaló. Főleg lányoknál. Hanem az elismerés, a jó kedély, a valakihez tartozás, stb. utáni vágyakozás. Igazából az ember, aki fél-ember... akár Nő, akár Férfi a teljes egésszé, eggyé akar válni a Másikkal. Ez ösztönös megnyilvánulása minden embernek. Hiszen Nő és Férfi, akik fél-emberek (felek), kiegészítik (jó esetben) egymást... eggyé. (Lásd: "Fele-ségem") S ennek első állomása ugye, az ismerkedés, együtt járás, élmények, programok megosztása egymással. Igaz. Ráadásul a hormonok is belépnek a körbe ebben a korszakban. Ugye? Tehát minden együtt áll, hogy keresd a párod. S Te most úgy érzed, megtaláltad, s máris ott tartatok, hogy nem akarod elveszíteni... tehát már féltékeny is vagy, ahogyan írtad.

Nos, nem akarnálak elkeseríteni, de azt kell mondjam, amit már én is megtapasztaltam... szóval azt, hogy ha meg akarod tartani a fiút, akkor el kell engedned. Tehát pont fordítva kell tenned, mint ahogyan a "józan elme" diktálná. Ami azt is jelenti egyben, hogy a "józan elme" becsap téged, mert az egy 'ego'-s viselkedésminta alapján súg neked. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, nos pont ezzel ijeszted el magadtól.

Ne rajongj érte!

Ne imádd!

Ne kritizáld!

Ne gyűlöld!

Csak fogadd el mindig olyannak, amilyen éppen.

Az ERŐ legyen Veled!

Nem kritizálod, nem gyűlölöd, naná. Most még nem. De később se, bármi is történjék!

Nem azt mondtam, hogy 'kevésbé mutasd ki' érzelmeidet! Akkor az arra törekvő görcsölésed lesz majd látható... s az se túl szerencsés. (Ez pont olyan, mint a fájdalomcsillapító gyógyszer beszedése: a külső állapotod változik tőle, azaz tüneti kezelés, de az eredeti okot meg nem szünteti.)

Figyelj csak... addig ne mond azt, hogy "minden rendben köztünk", amíg képes vagy átélni és megírni azt, ami kavarog benned. Ha minden rendben lenne köztetek, akkor nem dobtad volna föl ezen problémádat itt a Fórumon.

Akkor mit is tegyél?

SEMMIT.

Csak fogadd el ÖNMAGAD ebben a jelenlegi állapotodban és Őt is fogadd el az Ő jelenlegi állapotában. Mint ahogyan a folyó vize, amikor csendesen áramlik lefelé és egy sziklaszirt útját állja... mit is tesz? Kikerüli szépen, körülötte továbbfolyik, s nem megy neki erőszakkal a sziklának, nem görcsöl rá, mert az éppen útját állta. Így próbáld Te is az akadályokat leküzdeni, amik szembe jönnek Veled (gondolok a fiúval szemben történő élethelyzetedre) kikerülni, s nem pedig rágörcsölni... hogy akkor most vajon mi jöhet még, vajon mi lesz...? Az még a jövő zenéje... pusztán spekuláció. (Félre ne értsd... Ne a fiút kerüld ki, hanem a vele kapcsolatban felmerült akadályaidat.)

S ehhez mit is javasoltam, mit kell tegyél? SEMMIT. (Mert most...éppen erőteljesen aggódsz a sorsotok felől.)

Csak tedd a dolgodat, ami éppen adódik, s ne aggódj, ne görcsölj azon, hogy vajon mi is lesz most Vele, Veled, vagyis Veletek.

Miért is mondom ezeket?

Mert, ha megfigyelted már magadat... amikor éppen nem aggódsz, s nem görcsöltél semmin... (ugye volt már ilyen életedben?) nos olyankor tiszta a fejed, tisztán tudsz látni, hallani, gondolkodni, s olyankor semmiféle belső gondolat (kattogás) nem zavarja elméd működést. (Mint amikor felelsz az órán olyan anyagból, amire jól felkészültél, s jól megy...) Olyankor, s csak olyankor tudhatsz helyesen dönteni, hogy mi is legyen az elkövetkező lépésed... Nyilván voltál már ilyen helyzetben, tehát tudod, miről beszélek. Na, és pont erre lenne most is szükséged. Hogy képes legyél helyesen dönteni jelenlegi élethelyzetedben... mert ne feledd... ez, ami most van, ez nem az ÉLETED, csak pillanatnyi ÉLETHELYZETED. (ez fontos.) És mindig, minden percben Neked kell döntened afelől, hogy mit csináljál és mit meg ne csináljál. Ha nem akarod a vak véletlenre bízni további sorsodat, vagy úgy is mondhatnám... ha nem akarod, hogy időnként túlburjánzó érzelmeid által az egód és megrögzött szokásaid döntsenek helyetted.

Én nem tudhatom számodra elmondani a tutit... csak annyit tehetek, h. vázoltam előtted az általam legjobbnak tartott lehetőséget.

De ez csak egyéni véleményem. Nem több annál. Így tehát nem kell elhinned, hanem csak annyit tegyél, h. lazítsd el magad (relaxálj), s gondolkodj el, de inkább csak tűnődjél el azon, amiket leírtam itt most Neked.

Az ERŐ legyen Veled utadon! Szorítok Neked.