Mit tegyek, ha eddig még soha senki nem volt az életemben, és nagyon szégyellem?

"Egy szóval nem mondtam, hogy az első fiú elé odavetném magam. Csak azért mégis zavar, hogy az osztálytársaimhoz odamennek, én rám meg rám se néznek"

Ne az alapján becsüld meg a saját értékedet, hogy ki megy oda hozzád. Ha nincs önbizalmad nem is fognak.

"De ezt úgy mondod, mintha csak két véglet lenne. Nem bántásból, csak egy őszinte érzelmeken alapuló kapcsolat is tönkremehet seperc alatt. És attól, hogy valaki őszinte érzelmeken alapuló kapcsolatban van, még lehet a sokadik lány egy fiú oldalán."

Szerintem nem a korábbi lányok mennyiségével van itt a probléma, hanem hogy kizárólag testiségen alapul egy olyan kapcsolat ami pár hétig tart.és igen nyílván az is tönkremehet ami érzelmeken alapul, de általában tovább tartanak.

"De miért mit kellene csinálnom, ha egész életemben csak elutasítást kaptam a fiúktól? Próbáltam ismerkedni, de mindnek az lett a vége, hogy jól kiröhögtek, és a hátam mögött összesúgtak."

Nézd ha mondjuk nem görcsösen "imerkedni" próbálnál akár ki is alakulhatna valami köztetek.

"Nem ezt szeretném, de még az is jobb lenne, mint az, hogy szégyenkezek."

Nincs min szégyenkezni, ez fejben dől el, hogy szégyennek érzed e vagy sem.

"De ez az, hog, nem az érettségről szól, hanem a külsőről. Sajnos. Vannak a szépek és vannak a selejtek, én az utóbbihoz tartozom."

Hacsak nem úgy nézel ki mint Quasimodo nem a külsődtől függ a dolog. Én sem vagyok kifejezetten szép mégis mindig volt barátom, személyiség, kisugárzás es önbizalom kérdése a dolog. Csak hogy szemléltessem, mennyire nem vagyok atraktív: kusza fogak, örökké karikás szemek, sárgásan sápadt bőr, 154 cm magasság, a felsőtestem pedig aránytalanul sovány a fenekemhez es a lábaimhoz képest és még most felnőttként is 12-14 közöttinek szoktak nézni. Szóval nem a külső a lényeg.

"Téged azt hiszem, hogy még nem sértettek meg annyira, hogy kukaként gondolj valakire. Én is kukaként gondolok egy-két fiúra, akik megsértettek, igaz, nem is jártunk, meg semmi, de utálom őket, mert megaláztak."

Életem első szerelme egy nálam jóval idősebb férfi volt (én 11 éves kislány voltam, ő 31) aki 2 éven keresztül kihasznált aztán amikor túl "idős" lettem kivágott mint macskát a dolgát végezni. Tönkre tette az önértékelésemet, a szexualitáshoz való viszonyomat, a testképemet es e miatt sokáig étkezési zavarokkal küzdöttem (6 évig)és minden szembe jövő fiúval összejőttem (ez az időszak 2-3 évig tartott), drogoztam, ittam, rászoktam a cigire és pszichiátriai kezelés alatt is áltam. Szóval de tudom, hogy milyen érzés. De addig amíg a bántalmazás valamilyen formáját nem követik el azok a fiúk (pl ami velem történt) addig a barátnőidnek semmi joga szemétként beszélni róluk, mert egy sima szakítás ezt nem indokolja

"16, igen olyan kapcsolatokra is irigy vagyok"

Teljesen felesleges irigyelned őket egy pár hetes kapcsolat csak a szexről szól arra meg jók az egyéjszakás kalandok is, felesleges mutogatni.

"Nanana! Nehogy már azért ne legyek agyatlan pi.., mert nem járok bulizni. És nehogy már az legyen agyatlan pi.., aki minden buliban ott van. Az, hogy én nem járok, az egy dolog, mert nekem nincs rá igényem. Nem vagyok egy nagy bulizós típus. De attól, mert valaki eljár bulizni, még nem biztos, hogy agyatlan pi..."

Ebben egyetértünk, igazad van.

"És ha még agyatlan pi... lennék, akkor se lenne kapcsolatom, mert attól, hogy valaki agyatlan pi..., attól még nem lesz szép."

Továbbra sem a külsőtől függ. Egy agyatlan pi***t még ha szep akkor is csak párszor megfektetik és eldobják, nem kell rájuk irigykedni.

"És a 10-es jól mondta:

Ezzel a dumával, hogy várjak, nem nyugtattok meg. Az, hogy valaki vár saját akaratán kívül egy kapcsolatra, még nem jelenti azt, hogy utána minden happy. 22 évesen is átb..szhatják az embert, sőt még 40 évesen is."

Nem nem lesz minden happy és átbaxhatnak, de nem annyira mint tizenévesen. És nyílván valamilyen szinten frusztráló egyedül lenni, de nem annyira a világ vége mint ahogy beállítod. Plusz ez eléggé femcel dumának hangzik.

Sajnálom, ha kioktatóan hat, csak leírom, amit gondolok. Erre gondolom az lesz a válasz, hogy: "Na látod ezért nincs barátod." De nem baj, én ezt megszoktam, nyugodtan írhatjátok.

Nem hat kioktatóan és szerintem többségünk nem akar megsérteni, csak segíteni.

22-es:

Álljon már meg a nászmenet! Kinek képzeled magad? Nem a szexről van szó, hanem kapcsolatról. Szexről még szó sem volt, csak elkezdte itt valamelyik nagy okos, hogy azt akarod hogy trófea legyél meg csak megbaxnak aztán elhagynak. Kapcsolatról volt szó. Egy normális kapcsolatban benne van a szex, de nem 2 hét után. Vagy ha valaki úgy érzi, hogy 2 hét után, akkor 2 hét után. És az, hogy menjen egy buliba és ott majd dárdára... elmehetsz te a jó édes... Miért kell ilyen primitívnek lenni?

Mi olyan hihetetlen azon, ha egy fiatal lány kapcsolatot akar? Most még azt mondja, hogy 2 hetes kapcsolat is jó neki, de majd ha tényleg szerelmes lesz, akkor nem ezt fogja mondani. Tapasztalatlan. Te talán nem voltál az? Vagy te mindent kiszoptál a kisujjadból? Egy kisgyereknek hiába mondod, hogy ne nyúljon a forró kályhához, majd egyszer megégeti magát és akkor majd megtanulja, hogy ne nyúljon hozzá, mert fájni fog.

Ja és attól, mert valakinek 21 évesen volt először palija, és már 3 éve együtt vannak, még nem jelenti azt, hogy nem sérülhet később. Egyébként gratulálok a 3 évhez!

És egy 2 hetes kapcsolat is alapulhat őszinte érzelmeken, mert például ha mondjuk az egyikük elköltözik, akkor szakítanak, mert még kicsik ahhoz, hogy távkapcsolatban éljenek és ezt ők is tudják. Erről ennyit.

Kedves Kérdező, mégis milyen válaszokat vártál? Olyanokat, mint a 10-es? Hát akkor tessék: Nem lesz barátod soha, mert te már fejben eldöntötted, hogy nem lesz. Hozzáállás kérdése az egész. Gondolom most azt gondolod, hogy könnyű kliséket mondogatni... De attól még, hogy klisé, igaz. Azok a lányok, akiket a fiúk fel akarnak szedni magabiztosak, sokszor nagyképűek - nekik van önbizalmuk. Neked nincs, és ez az, amin sürgősen változtatnod kéne.

Igen, igen, én könnyen beszélek... Hát képzeld, veled egy idős vagyok, és nekem sem volt soha senkim. Engem is bántottak már meg, nem is akárhogy. Egy olyan fiú alázott meg, akire elsős koromtól fogva a legjobb barátomként tekintettem (igaz felsőben eltávolodtunk egymástól), és az, hogy olyan kegyetlenül utasított el, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz, rettenetesen fájt. De, képzeld, továbbléptem. Hittem benne (és a mai napig hiszek), hogy vár rám a nagy Ő. Igen, egy kapcsolat is végződhet rosszul, igen, nem lesz minden örökké csodálatos. Nem érdekel, ha csalódok. Meg szeretném élni az érzést, szerelmesnek lenni, úgy igazából - persze viszonzottan. És erre hajlandó vagyok várni. Pedig én az a típus vagyok, aki Disney meséken nőtt fel, és a legtöbb romantikus ifi regényt olvasta - várom én a nagy Őt, de még mennyire. De még ilyen vágyak mellett sem akarnék soha egy rövid kis "kalandba" bele menni. vagy rendesen jön el a boldogság, vagy sehogy.

"De miért mit kellene csinálnom, ha egész életemben csak elutasítást kaptam a fiúktól?"

Mert te nyilván már a világ összes fiújával találkoztál, és mind egytől egyig visszautasított.

"22 évesen is átb..szhatják az embert, sőt még 40 évesen is."

Senki nem mondta, hogy ez nem lehetséges. Képzeld, fognak még megbántani fiúk. Sőt mások is. De ha mondjuk majd a munkahelyeden a főnököd leszól, vagy épp nem talál alkalmasnak, te rögtön leugrassz a hídról, vagy mi? Az életben nem lehet kikerülni a csalódásokat. Viszont ha megtanulod őket kezelni, sokkal könnyebb lesz.

"Nem ezt szeretném, de még az is jobb lenne, mint az, hogy szégyenkezek."

Az, hogy szégyenkezel-e, fejben dől el. Érdekes, van olyan, aki nem szégyenkezik emiatt. Ha te nem tekintesz rá gyalázatos dologként, akkor már nem is szégyenkezel. Én tele vagyok olyan tulajdonságokkal, amik miatt az embereket "lúzernek" szokás kikiáltani. Mégse éreztem soha szégyenérzetet amiatt, hogy én ilyen vagyok, nem is próbáltam meg soha más lenni - mert én nem találtam magamban semmi kivetnivalót. És itt szintén csak annyit tudok mondani, hogy valamilyen úton-módon növeld az önbizalmad, mert ez így nem lesz jó. Ja, és nekem (meg még sok más embernek is) attól sülne le az arcáról a bőr, ha egy pasi trófeaként mutogatná. Ennyi erővel a sarokra is kiállhatnál, az se jobb.

Ezt figyeld, még csak szépségkirálynő se leszek soha. Viszont ennek ellenére nem mondogatom magamnak azt egyfolytában, hogy egy ronda banya vagyok... Nem azt mondom, hogy tartsd magad a világszép hercegkisasszonynak - csupán amikor belenézel a tükörbe, mondd azt mondjuk, hogy "Nem vagyok ronda." Az ilyen hozzáállás segít, hidd el.

(Igen, most magamat hozom fel mindig példának... Tudom, ez én vagyok, nem mindenki ilyen... De könyörgöm, mindeni a saját tapasztalata alapján ad választ.)

Annyiról van itt szó, hogy te bemagyaráztad magadnak, hogy örök vesztes vagy - de emiatt nem kéne támadásnak venni az alapból pozitívnak szánt megjegyzéseket. Sajnos igazat kell adnom a 20-asnak, eléggé túlbecsültünk. Normális ember nem tulajdonít ekkora jelentőséget olyan tényezőknek, hogy volt-e már kapcsolata vagy sem. "se seggem, se mellem nincs" Hát, nekem se :D Ettől még nem leszel kevesebb - és itt vissza is tértünk a pocsék önképhez.

Legalább egy kicsit gondolkodj el azon, amit itt írtak neked. Mert - bármilyen hihetetlen - ez az igazság. És ne vedd támadásnak, mert itt tényleg csupa jó szándékú válasz érkezett - eltekintve a 10-estől.

(amúgy #4 voltam)