Ki érzi még úgy rajtam kivül, hogy minden emberhez képest őt pofozza az élet a legjobban és a legcsúnyábban?

Mindenki, főleg tini korban. Ez ilyen, szar érzés. Főleg ha még egy kis hangulatingadozás is társul mellé.

Ezzel nem azt mondom, hogy a fiatalkori lévő problémák csak nyafogások stb, azok is fontosak és jelentősek. Csak tini korban még az a nagy pofon, hogy visszautasított valaki, felnőttkorban meg a hitel, amit nem tudsz befizetni. Igen, a második rosszabb, de egy tininek ugyanakkora problémát jelent a visszautasítás vagy a sz*r tanár.

Ez a baj velünk, ahelyett hogy kezdenénk magunkkal, azt figyeljük, hogy más mennyire mázlista.

Nem tudod miről beszéltek, lehet hogy épp sajnálatát fejezték ki, amiért elveszítette egy családtagját. Vaagy annyira jó arc, hogy senkit nem érdekel rajtad kívül, hogy hogy néz ki és csak azzal nyugtatod magad, hogy pedig te jobban nézel ki nála. Magaddal foglalkozz!! Miben fejlődhetnél, ha már így van kihez hasonlítgatni magad, akkor pedig azt nézd, hogy miben lehet jobb nálad a másik fiú, mit tanulhatsz tőle. Ne azt hogy neki mennyivel könnyebb, mert senkinek sem megy semmi csettintésre.