Ha az egyik fèl időt kèr, hogy rendezőjenek a dolgai az èletèben, ès a másik nem elég türelmes, ezért aki időt kèr, inkább megszakítja kapcsolatot, nem is èrzett semmit a másik iránt, igaz?

Igaz. Az “időt” kérek= levegőt kérek, fulladok.

Szóval vége, csak gyáva kimondani.

Azért a világ nem fekete-fehér.

De aki "időt kér", az biztos, hogy nem szerelmes ízig-vérig.

Ha pedig a másik fél elhagyja azt, aki "időt kért", az egy teljesen érthető reakció. Ép lelkületű ember nem akar egy félretett játékbaba lenni, akit ki tudja, mikor vesz elő a másik.

"Szèt volt picit csúszva az èlete, nagyjából határozatlan ideig kellett volna várni."

Ez nem így működik.

Egy emberi kapcsolat - különösen egy párkapcsolat - az együttműködésről is szól. Ha egy élethelyzetet csak úgy lehet "megoldani", hogy a "szerelmét" elküldi a búsba (persze... mindezt megideologizáltan tálalva, de ez a lényegen nem változtat), akkor az a "kapcsolat" eleve életképtelen lenne.

Ha két ember szereti egymást - még ha csak a kapcsolatuk kezdetén is vannak -, az azt jelenti, hogy segítenek egymásnak a problémák megoldásában. Az pedig - kivéve bizonyos mentális kórképeket - mindig jóleső érzés, ha valaki mellettünk áll a nehéz helyzetekben.

Igazából a képlet egyszerű: ha szeretsz valakit, akkor nem küldöd el. Ha szeret valaki, akkor nem küld el. Ez a "szeretni foglak, de most éppen nem", ez meg a dedó csúcsa. Ha a párkapcsolatban van valami gond, akkor arra az "idő" nem megoldás, az csak elodázza az elkerülhetetlent. Ha meg mással van probléma, azért nem azt kéne büntetni, aki szeret. Igen, van olyan, hogy az ember nehéz időszakon megy keresztül. De ezért miért is kéne elzavarni a másikat? (Már ha tényleg szerelemről beszélünk.) Attól még, hogy valakinek olyan időszaka van, hogy pl. kicsit melankolikusabb, vagy épp össze van törve, azt egy normális párkapcsolatban tudják a felek kezelni.

Azért van olyan életkor és kapcsolati szakasz, amikor az ember párja még nem felnőtt értelemben vett társ. Amíg ez nem alakul ki, addig a kapcsolat okozhat néha időzűrt, meg figyelemvesztést, családi feszkót, szervezési nehézséget stb.

Inkább az a baj az időkéréssel, hogy az élet nem "oldódik meg" csak úgy, arra időt kérni értelmetlen. Egy kis szünet arra jó lehet, hogy a felek tisztázzák az érzéseiket, de maga az élet ettől sem egyszerűbb, sem nyugodtabb nemigen lesz. Persze, kapcsolata válogatja, de az életbeli nehézségek esetén én is a kapcsolat szorosabbra húzását látom jobbnak. A társ ezért társ, és pont a kölcsönös segítségtől mélyül el a bizalom és az összetartozás érzése.